✍ 284. hétköznapok

Én, kérem, a Franz Kafka modern Pygmalionja vagyok, hogy úgymondjam, a liezonja, mésalliance-a, korra és nemre valló tekintettel. Bejárok a mobilpercgyárba perceket gyártani, és akkor ezzel nem azt akarom mondani, hogy tetszés szerint mozdítható, strukturálható időket csinálok. Nem, kérem, itten sokkal többről van szó, itten inkább megáll az idő, mint sem, ezt kéne elkönyvelni valahogy.
Most persze nem érti, pedig nincs itt semmiféle trükközés, a csinált percekért minőségileg Ön, vagy bárki más szavatol. Énnekem, mint mondtam, ahhoz semmi közöm, én csak úgy hallgatólagosan vagyok, percipiálólag, hogy úgymondjam, és ez az Ön szempontjából annyit tesz, hogy Önnek mobilpercei meg vannak számlálva.
A csinovnyiknak hála.

Lopott mondatokból fröccsentek pocsolyát.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük