✍ 191. Pingvin anyó

Volt neki majomtaligája. Kék-sárga kockás. Kezének természetes meghosszabbításaként. Meg dioptriája, szám szerint nyolc. Semmi az, utcán úgy megy el melletted, mint.

Fiaim, adjatok már egy pohár vizet – kottából játszik, pontos, akár a Piazzolla, hangjegyről hangjegyre, nem improvizál. Visszáru a pultra, madárlátta piacos. Ecserire kihelyezett antikvár részlegünk, [vén]leányvállalatunk.

Minden szart rám akartok sózni. Vászonzsebkendővel homlokot töröl, csöpög az eresz, mint aki jól végezte. Ilyen népieseket nagyon tud. Hogy akkor jó, ha csöpög az eresz. Akkor jó.
Lassan kortyol.

Tuza úr! Adjál már valamit! Albatrosz jöhet. Meg Cook. Viszik, mint a cukrot. Aztán, hogy mi kell. Ószer majomtalicskában, kérhetsz bármit. Minden szart rád akar sózni. Csere a kereskedelem. Kékasszony elvitte.
Töröltöröl. Az otthonka nagyzsebes nájlon, a cipő konyhásnéni fazon, kék vászon, fehér szegéllyel. Vagy sárcipő. Nemez. Igazi népi hős. Urban legend Uz Bence. Ízes. Fanyar.

Ma láttam valami hasonlót. Kis Simsonon érkezett. Rámhunyorgott az éles fényben, töröltöröl, aztán dülöngélve betotyogott a Deichmannba. Bukósisakban.

A Pingvin anyók officiális paramétereit a nép jellemzően nem tartja számon.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük