1085. Izabella Carranza Menyhért – Magánszám

2012. november 12. 16:45 - cippo
Magánszám 4 hozzászólás

[Ingridnek, torokszorulva. És wildgicának

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Izabella CarranzaMenyhért

Pedig át akartam nekik kiabálni a pékség elől a túloldalra minden reggel, hogy miért baj az, hogy én is akarok ülni a padon, hogy én is akarom a napsütést, meg a mocskos spáros szatyrot a lábam mellett, mert hátha abba bele tudna férni az én életem is? Miért baj az, hogy nekem is elég lenne ott ülni Szent Ferenc mellett minden áldott reggel, és akkor én is tudnám ezt így, ezt az életet így, ilyen megadással, ilyen nyugalommal, ilyen barátsággal a mindenség felé? Miért ne irigyelhetném el a mindenséget attól, akinek semmije sincs? (…)

a hang-játék:

 
[zene: Elgar] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása. Felirtakozás, elérés, és a hanganyag letöltése podcast formájában az iTunes-ból itt: Magánszám.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Eddig 4 hozzászólás érkezett
  1. kereszte

    jólesett, köszönöm.

  2. Köszönöm. A te hangodon egész jó kis szövegnek tűnik. (Át vagyok verve,) :) Azér’ csak mondom, hogy nagyon szeretlek téged hallgatni. Olvasni meg még annál is jobban ám! :)

  3. Egészségetekre.
    A Zizabella meg csak ne szerénykedjen.

Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.