✍ 15. Madarasi sírrégió

Csak kibököm…néha nem tudom megállapítani, hogy a humorérzék, a szeretet, a figyelem, egyáltalán bármely idegállapot hol kezdődik, és hol végződik – benned, bennem…? Napok óta piszkál ez. Az pontosabban, hogy belefutottunk egy különös beszélgetésbe, ami a Kerepesivel kezdődött. Hogy oda kellene menni fotózni. Valami hülye szellemeskedés is elcsattant ennek kapcsán, amikor a laza derűbe Királylány benyögte, hogy neki már megvan a sírhelye.Belénkszakadt a röhögés. Folytatta, mert valahogy meg kellett törni a csendet, elmondta, hogy Csepelen, meg hogy a nagyi mellett, meg hogy az úgy volt, hogy tu in van, pontosabban három, de mindegy…hosszú hallgatás után elég feszengősre vettem, de mégiscsak kiszakadt a kérdés, hogy nem szar érzés ez az ijesztő előrelátás tulajdonképpen? Királylány azt válaszolta, hogy kicsit sem, sőt megnyugtató, az viszont kevésbé, hogy a természet törvényeit tekintve bizonnyal a szülei előbb mennek el, mint ő, és hát fogalma sincs, ki fogja őt oda eltemetni. Ez sokkolt le csak igazán. Akkor döbbentem rá, hogy valójában nekem valószínűleg még csak megközelítőleg sincs lövésem a barátaim mélységeiről. Egyáltalán, hogy van az, hogy harmincévesen ilyesmi eszébe jut?

Aztán tegnapelőtt az éjszakában sétálgatva színt vallottam neki, elmondtam, hogy evvel kapcsolatban még mindig nem jutottam dűlőre. Királylány annyit mondott, hogy ő ezt pusztán iróniának szánta, és hogy szerinte ez vicces. Mondtam, hogy én kicsit sem éreztem annak, és hogy az persze vitatható, hogy az adóban, vagy a vevőben történt valami kis interferencia, de a dolog lényegét tekintve számít-e egyáltalán akkor már (na persze az emberi méltóságon túl), hogy mi történik? Tényleg olyan fontos odaát dr Vihar Kálmán és neje, Virág Rózsinak, hogy két idióta azon röhécseljen száz, vagy akárhány év múlva, hogy mulatságos történeteket találnak ki arról, hogy amikor Rózsira rátört a kikapósság, a jó Vihar doktor hogy mérgedt meg erőst, s hogy tépte-cibálta meg a snájdig Virág Rózsit? Hááát, én nem tudom… De ha már itt tartunk, tűzre velem, aztán a fele a Hargitára (ha lehet, a Gyopár közelébe), a másik fele meg az Adriába, Opatijában (ha lehet, a korsós lány közelébe), hogy a szívügyekre mindenképpen tekintettel legyünk.

Madarasi Hargita

Na, ha jól látom, ez meg itten a Madarasi sírrégió…