( »»)

kóproduktor: Dönci

Cippo: Összenéztünk, és egyszerre mondtuk ki, mint valami vajákos, delejes varázsigét, hogy: macikávé.
Dönci: Ismerem az ízt és ez olyan gyermeki íz.
Cippo: Olyan tesónak kétszersültes, kekszmártogatós.
Dönci: Be kell azt is vallanom, hogy szemeteltünk.
Cippo: Pannikának, folyóírással, vonaljegyre – függöny mögé.
Dönci: Az akkor most szemét?
Cippo: Na jó, kicsit rosszalkodtunk, de szóltunk a helyes pincérfiúnak, hogy valóságosan az nem is szemét, hanem titkos (vagy így már titoktalan? hm…) üzenet a Pannikának.
Dönci: Merthogy Pannikáról tudni kell, hogy kedvesaranyos.
Cippo: Hogy ismeretlenül ismerős, meg ismerősen ismerős.
Dönci: Még ám lehet róla tudnivalót találni, mert a rajzelemző néni mondott róla tudnivalókat, de a mi szempontunkból a kedvesaranyosság a legfőbb erény.
Cippo: A legfőbb arány meg a kávé- tej-cukor = macikhávéééééé!!!
Dönci: Olyan csudajó vibrálása volt az egésznek.
Cippo: … a legfőbb irány pedig a Tandem…
Dönci: Olyan emberi, aminek szíve-lelke van.
Cippo: …erényes-irányos-arányos-aranyos…
Dönci: És hát, azt képzeljétek el, hogy valóságosan lózaszín szívószállal kaptam a limonádét.
Cippo: Merthogy a limonádéról még nem is beszéltünk, ugye, erősen szívügy-gyanús az is.
Dönci: Azt azért még el kell árulnom, hogy ücsörgés közben néha azon kaptam magam, hogy a körülöttem lévő emberekről elmélkedem.
Cippo: Én meg nem árulom el.