( «« ) Erről énnekem a forró tégla a dunna alatt a nagyiéknál, meg a Vackorkörtés mese, amit vagy százszor. Meg a Kossuth Rádió, Budapest, híreket mondunk…

Azt, hogy a macskaszem valójában elektroncső, nem tudtuk. Zöld volt, és nagyon lassan izzott fel. Először csak egy vékonyka szál, az kezdett hízni, kitelni finoman az üvegcsőben, közben meg a láthatatlan hangmérnök ugyanabban a tempóban elkezdte felfelé húzni a potmétert – Kossuth Rádió, Budapest, híreket mondunk…

Az például kimeríthetetlen örömök forrása volt, elképzeni a hangmérnököt ott messze, Budapesten, ahogy dolgozik, huzigálja a gombokat föl meg le, aszerint, hogy épp bekapcsolja, vagy kikapcsolja valaki a rádiót.
Persze csibészkedtünk is vele, kapcsolgattuk ki-be, néztük, ahogy a macskaszem felfénylik, aztán meg kihuny, és vártuk, mikor szól bele a budapesti hangmérnök bácsi, hogy a nagykarácsonyi suhancok azonnal fejezzék be a rendetlenkedést. De nem szólt bele.

Ha egyszer nagymama leszek, macskaszemes rádióm lesz, működő kontakttal a média felé.