A Zsigaportásnak a fején látszott, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz. A buta arcú férfi volt a Zsigaportás, mikor kérdezték a közterületesek, hogy hát aztán ki tette ki ide ezt a táblát.
Hogy ő nem tudja, felelte, és csinálta nagy komolyan a buta arcot nekik a hitelesség miatt.
– Papirjuk vót – mondta -, valami tiszta aszfalt vagy mi, ilyesminek hívták őket.
– Tiszta aszfalt, mi? Nahát, ez itten, kérem, nem szabályos. Nincsen a nyilvántartásba benne, aztán, hogy nincsen benne, utasításba jött, hogy el köll a táblát távolítani – ezt mondták a közterületesek. De meg hogy – ezt is mondták még – ide, ide minek is.
– Hát – a Zsigaportás vonogatta a vállát -, a fene tudja. Vonogatta a vállát még mindig a buta arccal, közben meg látszott a fején, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz.
A közterületesek meg, mint tót az anyjának, úgy éppen. A Magasságos Főnökségi tiltótáblának. Mert tudtuk persze, a Zsigaportás is tudta, hogy az a tiszta aszfalt vagy mi, aki a táblát odarakta, az a Lali úr maga. Kellett a hely a főnökségi szent Lexusoknak, aztán kiteknikázta a Lali úr, hogy a sok kis köcsög elkotródjon onnan a picsába. Na és hát ez volt a teknikája a Lali úrnak, ez a szabálytalan szabályozás, a hiba a mátrixban. Hogy nincs a tábla a rendszerben.
Nézte, nézte csak a Zsigaportás, ahogy kicsike sírhantot kupacoltak a közterületesek a tábla helyére.
– Megjelőjük azér’ – lapogatták a földet -, ha egyszer mégis utasításba jönne, hogy visszategyük. Megjelőjük. Hogy itt volt.
Nézte, nézte csak a Zsigaportás, a fején látszott, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz. De mondani nem mert.
Akkor jött meg a Lali úr. A buta arcú férfi volt a Lali úr, csinálta nagy komolyan a buta arcot, de nem a hitelesség, hanem az értetlenség miatt. Hogy mi a kurva anyám folyik itt, azt kérdezte a Lali úr halkan.
– Hát mi. Kiteknikázzák a fődbül a táblát, az – felelte a Zsigaportás, és látszott a Lali úr fején, hogy ebből most itten ordenáré botrány lesz.