Namost képzeld el ezt, ahogy 5.1-ben, dolby surroundban nagy komolyan hallgatom ezen a szakrális helyen.
Legyél türelmes, 1'44-nél kezdi. Addig csak hallgasd.
Szpesöl effekt, mi?
Ne gondold, hogy egy megveszekedett barom vagyok, hogy nincsen bennem tisztelet. Megmondom, én beleestem, szerelmes lettem ebbe itt, mert ez énnekem most majdnem a Huckleberry Finn döglött macskája, tudod, amit spárgára kötve vonszolt magával, himnusz, érted. Kaszinó és koncertterem, és nem hittem el, sokkot kaptam, te, ez kikacsintott, ez most itt beszólt nekem. És akkor leesett. Hogy szerintem röhög. Ezt tényleg nem lehet kibírni, ez olyan. Na és hagytam magam.
Holnap szerzek egy fehér krétát, és esküszöm, a Jász utcában az egyik rönkre virtuóz balkezes pizzicatómmal ráírom, hogy Niccoló.
[Hurrá, hurrá az új olvasónak!]