– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.
az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 06 Haragrul, bosszúrul, megbocsátásrul, és ismét megemlíttetik a czvikker is
… Veron biztosított felőle, hogy módot lel valahogy Jolihoz juttatni e levelet, bár válaszodig – s most, ha reámszakad az ég is, mégis kimondom e szót, a melly leginkább illet engemet -, Nőm, én aszszonyom megrongyúlt lelkem csak tébolyúltan vacog. Hát kűldj, drága, egynehány sort, s ha már szivedből kivetettél, csak legalább egy mulékony pillanatra emlékezz, a vihar előtt mint öleltük egymást reszketve …
(zene – Hot Jazz Band)
– No, hagy maraggyík hónapra is.
[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]