✍ 461. a hetedik ajtóról

Az elsőt mindegyik úgy hurcolja magával, akár az elvesztett aranykor egy darabját. Titkos tanítást. Szakrális ereklyét.
Az első úgy ágyazódik beléjük, akár felfúvódott sejtek közé a sejtfolyadék. Borostyánba a törékeny szárnyú, apró legyecskék. Társadalmi struktúrákba az erőforrások.
Az első részük, akár a személyigazolvány, vagy az anyakönyvi kivonat.
Az első mindegyiknél ugyanaz. És mind rejtegeti. A szekrénye mélyén. A fiókban. A belső csendjében.
És mindnek van ez az első, ez a csendben meghúzódó, ez a titkos, ez a rejtőzködő első,  legyen bármekkora macsó is.
Az első ott van benne a foszló kisplédben, a nyálfoltoktól agyonsárgult halacskás párnában, a leszakadt orrú kutyusban van benne az első.
A férfilélek fundamentuma ez az első. Hetedik termének a kulcsa.