Phú, hogy tudta ezt ez a Szép Ernő! Hogy amit megfogott, érintett, amire csak rálehelt, ami óriás dolognak a nyakába kötötte a mondata sálját, a ríme nyakkendőjét, azt máris zsebre lehetett tenni, mint egy üveggolyót. Istent szájban lehetett tartani, mint egy pici szálfarudat, hohó, istenből fogpiszkáló lett. A nagy, szörnyűséges halálból meg halálka lett, finom kényelmes, kicsi párna. Úgy halsz meg, mint egy mondat. Elkezdik, alany, állítmány, jelző és pont. Már meg is haltál, finom.