✍ 263. a jelzésértékesítőről

Közelről én még ennyire egyenrangút szerintem nem is láttam.
Pici volt, tűsarkú és retro, a dekoltázsa pont öt centivel merészebb, mint. Továbbá kurvára és diktatorikusan céltudatos.
Mozgása pregnáns, kompozíciója szerint kis, kimért staccatós fejmozdulatok, és kezd-véges nagymozgások; ilyenkor szoktuk röhögve azt mondani: lazán, de feszesen.
Valami nadrágot aljazott, úgy értem, nem pocskondiázta, vagy ilyesmi, hanem zsinórt fűzött gémkapoccsal a gumiházba, hogy a szárat az aktuáldivat szerint bokánál összefogja – a nők spontán reakcióik szerint a divat terén egyúttal roppant találékonyak is tudnak lenni. Tényszerűleg megállapította, hogy túl szűk a gumiház, a gémkapocs folyton elakad. Egy biztosítótűt követelt, másodlagosan. Elsődlegesen a stúdiót követelte – Nekem meg öt órányi anyaggal kellene elkészülnöm, tegnapra – a staccatós fejmozdulatokkal, meg a főnököt – Jaj, bent van az Imre? -, a kezd-véges nagymozgással, melynek feledhetetlenül szép pillanata volt a lepattanó. Az Imre bent volt amúgy, csak nem egyedül, és nem alkalmasan, namost ettől némi ritmuszavar támadt a kompozícióban, egy árnyalatnyi disszonancia, de ügyesen fókuszba diszponálta magát megint egy mobillal.
Sms-t  stratégiailag úgy olvas, hogy a magasan végzett nagymozgást hangeffektekkel kombinálja (hooogymivaaaaaaan?), s ösztönös női rafinériával egy hajszállal a drámai csúcspont előtt titokzatos arckifejezéssel csattintja össze a mobilt. Aztán félhangosan súg valamit egy kiválasztottnak, a többieket meg hadd egye a penész.

Küllemre nő, jellemre diktátor, kellemre semmi, de összességében azért mégiscsak vannak jelzésértékei. Mondjuk az emberit például egész idő alatt nem láttam megvillanni.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük