✍ 239. flört

Jaj, látom, megint a jóseggű farmerodat vetted fel.
Fölszalad a szemöldöke, föl a homloka közepéig egészen. Tudd meg, énnekem minden farmerom jóseggű, elvégre az én fenekem van benne, értve vagyok? Értve van.
Keresztben fekszik le, csicseregve, hogy nem baj, keresztbe hát, ide diagonizálhatok? Fúrja magát be, az ágyba, a paplan alá, fölé, a hátát megtámasztja. Odalóg a csíkos zoknis lába a szemtelennek. Minden ujja más színű, ez kesztyűt húzott a lábára, baszki. Az meg, hogy lábtyű, te ostoba, hát még ezt se tudod? Kalimpál a szines lábujjaival, táncoltatja őket kényesen.
Jaj, nem baj, hogy a combodra lógatom a lábam?
Ez aggódik, te, hát mit aggódik ez?
Affektál, nem fogsz érte kikapni?
Hát mért kapnék ki, mert a koszos lábtyűdet rámlógatod? Hát nincs teneked kijelentő módod, kispofám?
Jó, de azt azért ne mondd el, hogy a fuck me-s pólóm van rajtam. Van neki. Kispofámnak kijelentő módja.

És most úgy fütyülj, ahogy én táncolok.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .