✍ 67. poszt az árnyjátékosról

Olyan gyorsan lépkedett – kip-kop a cipők -, hogy az ellenszélben könnyezni kezdett. Szemüvegben ment pedig; sosem használta máskülönben, csak olvasáshoz. Ajakra szájfény, fahéj ízű, szemre szemhéjpúder. És a szemüveg. Kip-kop a cipők – azt hitte, szédülni fog -, tűsarkakon és szemüvegben. (De nem.) A haj rendezett. S az öltözet. Feszes a járás. S a vonások. Posztmodern outszájder. Jobban érezte magát így önkívületben. Átrétegződve. Kékharisnya Nervosa. Idegen. Akivel nem lehet viccelni.

Beköltöztünk. Egy kanapé, egy fotel, két matrac, rádió. Árnyjátékokat komponáltunk rádiójátékokra.

Nagy lapát tenyerem van, virsliujjakkal. Amikor árnyjátszom, a kezem kecses, és hosszú, zongorista ujjaim vannak a falon. A kivetülésem esztétikusabb, mint a valóságom. Vagy: közelre torzítok.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük