1262. Szabó Magda: Ókút (14) – Magánszám

2014. június 2. 14:50 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 14. A gályarab – 16. Az idő »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

15. Tihany

“Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk.

Anyám gyakorlati zsenialitása valahogy mindig előteremtett mindent a semmiből, apám ambíciótlansága olyan határig megtartotta őt sajátságos játékaink és mulatságos szenvedélyeink számára csak nekünk, a családjának, hogy életem első évei úgy rögzültek bennem, nincs az a mesebeli királylány, akinek olyan jó dolga volna, mint nekem, örök meseszóval, különös magánvilágunk kulisszái között.

Hogy a gyermekkorom rendkívüli, hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok, nemcsak kulturális, de emberi, s ha ismertem volna már ezt a szót, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is, világos volt előttem.

27861

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Eddig 2 hozzászólás érkezett
Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.