1225. Szabó Magda: Ókút (2) – Magánszám

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 01. Ókút / 02. Szüleim – 04. Önarckép »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

03. A város

“Az utcák mentén sikankó húzódott, nemcsak én csúszkáltam rajta, a szüleim is, senki más gyerek szüleit nem láttam soha a gyerekeikkel együtt csúszkálni. (Anyám harminchárom éves volt, mikor születtem, apám csaknem negyven.) És senkinek nem volt olyan elegáns szánkója sem, mint nekem, apám csinálta ládából, lécekből, maga faragta kutyafejű támlányát, s önmagát fogta be lónak, rohant velem a hóban, az emlék évtizedek múltán is boldogító, vad, elemi örömmel keveredik, a csodálatos rohanáshoz hozzátartozott a hideg, a tél keménysége. És a tél volt a nagy képzőművészeti alkotások ideje is, a hentesművészek szezonja, akik abban versenyeztek, ki tud szebb csudát faragni a kőkeményre fagyott zsírból. Micsoda felejthetetlen alkotások ültek a kirakatokban: fagyos zsírtömbből készített Petőfi Sándor, zsírtemplom, zsírgulyás, zsír kilenclyukú híd zsírpusztával, pici hullámokat fodrozó, sekély zsírfolyóval.

a hang-játék:


[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

3 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük