547. a terményállományról

Nő, az nem volt a közelében az Agárdi úrnak, mióta a feleségét eltemette. Fiatal felesége volt, állítólag nagyon szép, bele is roppant az Agárdi úr, hogy elment, úgy mondják. Azóta az egyetlen, úgynevezett szorosan vett hozzátartozója a kis toy terrier, Pollyka. Kicsike és törékeny, akár az asszony volt, és ahogy az ment, úgy jött a Pollyka az Agárdi úr életébe.

Szokása volt az Agárdi úrnak, hogy problémafeldolgozásból és ösztönkezelésből estére jól leitta magát, aztán úgy éjfél felé – a pálinkától nekihevülve -, nyitott bejárati ajtónál nekifogott pörköltet főzni. Mikor a húst a pirospaprikával a hagymán kicsit megrottyantotta, fölhívta a fiát. Vagy tíz percet ordibált vele a telefonba, hogy ide ne told többet a képed, te semmirekellő, a Pollyka meg közben éles fejhangon sivított – na arra végre lehiggadt az Agárdi úr. Mikorra a telefont letette, el is érzékenyült, köszönhetően a pálinkának, meg az ebből fakadó nagy szívjóságának, és rezignáltan kérdezte a Pollykát, hogy na, mi van, cica, menjünk sétálni? A Pollyka ilyenkor általában kapható volt a sétára, ezt éles fejhangon nyomatékosította is. Akkor úgy, ahogy volt, fehér necctrikóban meg lobogó szárú alsógatyában kivitte sétálni a Pollykát az Agárdi úr, és mikor visszajöttek, a Pollyka mindig hozott magával valami kis trófeát – éretlen fosókaszilvát, gesztenyét, mogyorót, mikor minek volt szezonja -, de ahogy az ajtóhoz értek, jólnevelten kiejtette szájából a lábtörlőre, mire az Agárdi úr elrúgta neki a folyosó végére, hogy na hozzad, cica, de persze a Pollyka sose hozta, és egy hét után már jelentősebb mennyiségű terményállomány halmozódott a folyosó végén.

Aztán egyszercsak szívrohamot kapott az Agárdi úr, a lakást, meg a kutyát a semmirekellő fiára kellett bízni akkor, na és hát eléggé megijedhetett az Agárdi úr, hogy valami módon vakvágányra futott, már legalábbis ami a problémafeldolgozást, és az ösztönkezelést illeti, mert azóta egy kortyot sem iszik, a bejárati ajtót is kulcsra zárja, és éjféltájt porleves szaga terjeng a folyosón. Csak a terményállomány gyarapszik azóta is.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .