✍ 272. spanyol gallér

Annus a bodegát pakolta épp, a vaskos pókhálókon finoman megült a por.
Valami foszladozó szalmakalapot talált a bodegában, teteje nem volt, csak a szélesnagy karima, hogy a gesztenyésben ne főjön bele az ember feje, amíg a felhőket pingálja. Azt a kalapot nyomta játékosan a Trixi fejébe, az meg csak rohangált benne boldogan körbe-körbe a bodega körül, Annus meg egyre csak nevette.
Annus, én most színházba megyek, a kutyára vigyázzon, a kaput zárja be, nehogy utánam szökjön valamiképp – s azzal elment, a harminckét pár cipőjéből, amivel férjhez ment, az egyikben, a legmagasabb, legkopogósabb sarkúban, száján, szerette így mondogatni, egy kis friss
hegyi levegővel. Balla mindig megmorogta, jaj, hagyja azt, Bogyóka, minek a festék magának, Bogyóka meg nevetett olyankor, hogy ugyan Jóska, az üzemben is mindenki festi magát, csak én nem, máskülönben ez csak egy kis friss hegyi levegő.
Elindult, késve, mint mindig,  a kaput kilincsre csukta, még vissza is lépett ellenőrizni. Szaporán, vidáman koppantak a sarkak végig a Victoriei-en, s ahogy a busz elhúzott mellette, mindenki megbámulta a tipegő, kicsi nőt, az meg kihúzta magát még jobban az alkalmi ruhában, s a kopogós cipőben. Hát mit bámulnak ezek, csak nem kenődött el a számon az a kis rúzs, de csak lépkedett büszkén, azok meg ott a buszon már kacagtak, még mutogattak is, no nézzétek, ott megy Balláné.
Akkor hátranézett, maga mögé, ellenőrizni, nem kapott-e föl az alkalmi, nem azt röhögik-e. Nem azt röhögték. Hanem kutyát. Ott parádézott tudniillik mögötte a Trixi, a lyukas szalmakalap lecsúszott a nyakára, mint valami spanyol gallér, s  emelgette urasan a lábait, ahogy a cirkuszi kutyák szokták. Hát olyan volt éppen az a kajla airdale (erdel) terrier, akár egy hősszerelmes Don Quijote, aki szép Dulcineáját kíséri, azt röhögték.
Bogyóka sarkon fordult, mégse állíthat be a színházba a kutyával, na gyerünk Trixi, hazamegyünk, s azzal hazaballagtak, Bogyóka az alkalmiban elöl, mögötte a spanyol galléros Don Trixi lovag, ütemre.

Balla meglepetten nézett föl a festésből, mikor hazaértek. No mi az Bogyóka, hát nincs színház?
Nincs, felelte mérgesen. S mutatta a kutyát. Cirkusz van.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük