✍ 152. shine

Shine

ElPajtáskodtam azt a mozdulatot.

Ha lenne lovam – egyszer lesz lovam -, akarnám, hogy szőrén üld meg, hirtelen felindulásból. Sörényt úgy nem húz-nem lazít, csak a Baryshnikov talán. Se. Terelni a fejét, zabla nélkül. Jobbra simogatni, meg balra. Simogatni. Zeneileg, érted? Filharmonikusan. Ahogy. Állítanék májusfát ezért, lopnám hozzá a fát. Vagy megtanulnám a Másodikat, növesztenék négy kezet, valami ürüggyel a Zeneakadémia elé csalnálak (mondjuk, hogy ingyen mérik a sört), és kiárasztanám a nyitott ablakon mind a Rachmaninov lényegét.

Ahogy a macska nézi azt a pontot a levegőben. Úgy. Úgy volt ott a ló épp. Láttam.

Zeneileg, érted?

Én úgy bele tudok hullani a szépségbe, mint kő apadó kútba.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük