Kiválasztósdi (as Nephros).
Ó, abban a hátulnézetben a vesédbe látok én, ott fonja magához a gyömbérszerű receptaculum chyli fölé tornyosuló csigolya-emberke két végtelenül hosszú karjával az egész kiválasztásodat, piramisaidat és Bertin-oszlopaidat, s a sacralt ott középen, mely tán a gyökér szentélye lehet. Abban az ölelésben-karolásban a szorgos kis molekulagazdák agráriumukban termelik-növelik az adrenalinodat, forró véredből készítenek szűrletet, akár a konyak érlelődik aranyszín bükkfahordók mélyén, míg papilláidon át vizeid, az égiek, s a földiek, koncentrálódva, finoman áramlanak vesekelyheidbe; három kiskehely szirmot bontva egy nagykehellyé nyílik össze – három, a Női Szépség, három, a Földi Teljesség -, s a három nagykehely szerelmesen egyesül végül minden vizeidnek gyűjtőmedencéjében, a vesekapun surranva, csurranva át a veseöböl parttalan nyugalmába, hogy a jó öreg Crowley sem tudná szebben festeni.
Feltettem tehát a két kezem, megvolt a csípőcsont, meg a hátizom, s a lengőborda is; úgy mondtad, olyan grafikusan-textuálisan: ahol még puha. És akkor ott. Na az, az a puha nem volt nekem, azt nem találtam sehol, pedig lennék sebész, két fehér kezemben tartanék elomló, mélybordó rostot, úgy kivesézném magam, vagy bárki mást, de nem babra megy a játék.