✍ 138. váltóláz

A Filatorigát a kritikus pontom. Megint elmúlt egy váltóm hegymenetben. (Ha már kétszer megtörténik valami, véleményem szerint bátran beszélhetünk gyakoriságról, ugye.)

Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Toyotát kettesben, üveghangon tolnám a rakparton. Kifulladásom látványosan örömteli – kis, dohogós füstfelhő eregetését egy győzelmi cigaretta segítségével prezentáltam. Azért zárójelben csak annyit, hogy a frissen kaszált, felázott zöld szagát a szemerkélő esőben feszt nem cserélném el egy Aston Martinra, bocs.

P.S.: Felfedeztem, hogy a jobb vádlimon mintegy koncepciózus tíz négyzetcentiméteren – as a szokásos trendi kis olajmaszat helye fogaskerék magasságban – érintetlenül burjánzik a sarjú. Pont az olajmaszat helyén, pontosabban most már alatta. És csak ott. Mi ez, ha nem jel?

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük