Rendhagyó curriculum vitae

2012. augusztus 2. 15:17 - cippo
lábatlan

“God created man in his own image. And man, being a gentleman, returned the favor.”

“Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot.”

(Mark Twain)

Anyám roppant leleményességének köszönhetően 1979 februárjának egy ronda és hideg hétvégéjén – 15 évvel Nelson Mandela bebörtönzése, és 11 évvel Martin Luther King halála után – lettem néger. Jól látszik tehát, hogy milyen komoly hendikeppel indultam. Anyám kreativitása nem ismert határokat: tetőtől talpig barna nejlonharisnyába gyömöszölt, hatalmas, villogó, fehér szemeket varrt a harisnyára, s hogy kilássak, két lyukat égetett rajta parázsló cigarettavéggel; tette ezt olyan megfontolásból, hogy a nejlonharisnya szemei ne fussanak szét a szélrózsa minden irányába. Nem mondom, hogy tartósság szempontjából nem volt megbízható megoldás, viszont a merevre égett nejlonba folyton beleakadt a szempillám, s ez, tekintve, hogy mindig elcsúszott kicsit az egész (mint az a harisnyákra általában véve jellemző, ugye…), igen kényelmetlenné, és legfőképp röhejessé tette a viselését. A fűszoknyácskát is maga készítette raffiából, gyöngysoromat vajsárga bontott fonalból horgolta – az azért elgondolkodtató, mennyire volt trendi a fekete kontinensen a horgolt bizsu?! –, a fülbevalóhoz pedig egy műanyag flakont karikázott fel. A legvadabb objektum viszont a frizura: egyik kolléganőjétől kaptuk kölcsön, aktuálisan az Ez a divat őszi-téli kollekciójának legújabb darabja, igazi menő cucc, ééés… meleg, mint a dög. Prímán úgy éreztem magam, mint egy igazi néger.

A hab a tortán az a kis opusz, melyet ehhez a maskarához a színpadon prezentáltam – azt hiszem, ezzel alapoztam meg üstökösként felívelő hiphop-karrieremet. A szöveg, mely talán posthumus felkerül a lyricsmania.com-ra:

Én vagyok a néger bébi,
Tessék engem jól megnézni!
Most jöttem én Afrikából,
A négerek országából.

Nos, így lettem mikrofonfejű.
Na jó, viccet félretéve, ez itt a pőre valóság:

Ez az update:

Az update update-je:

és még:


Ez pedig, ugye, a festett egek: ismeretlen színésznő a magyar nép avataros századaiból.

Ez egy valóságos comingout a moly.hun: mindennapi sajátörömünket add meg nekünk.

Egy másik a NeighbuorART-on.

És, mer’ ilyen fecsegős vagyok, vannak itt még ilyen vendégeskedős diskurák is:

fotózásról a spottr.hu-n:

 

a magyar podcast-szcénáról a bitblogon:

 

gasztronómiáról és könyvekrők a Hármas könyvelésen:

 

 

Meg aztán vannak még ilyen ego-izék, hogy

imgres rövidjeim – napi agymétely 140 karakterben;

 Magánszám – az enyém. Ha letöltöd (lehet), a tiéd;

 Csücsök – e, mint enyém, mint első, és mint elektronyos;

safe_image Budapest noir – Gordon blues, avagy Kondor inspirációink.

 behance – portfólió. A legjavam.

imgres-1 flickr – amolyan referenciaanyag. Polgári nevükön fotóalbumok. Ilyesmi.

 instant egypálcások – házmesterlomantika;

 mesemasina – mesék gyerekeknek. Meg felnőtteknek Mobilon.

 gittegylet – az ex-Intro Rádió. Szórakozol velünk?

 Levendulás levelek – fikciós levélregény a múlt századból.

 blogkönyv – benne vagyunk a cégkódexbe’.

276806_545209442189117_786013828_q um collective – UM mani padme hum.

images youtube – Filmszínházunk bemutatja…

Végül pedig ide írhatsz nekem: cippo pont nk kukac gmail pont hu.

A dizájnt HTML-re ötölte, szedte-vette-teremtette: a Tigris.