“Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot.”
Mark Twain

Rendhagyó curriculum vitae

Namost akkor. Ez itt a pőre valóság:

Ez meg, ugye, a festett egek: ismeretlen színésznő a magyar nép avataros századaiból.
Ez meg a comingout a moly.hun: mindennapi sajátörömünket add meg nekünk.

Meg van még az is, ami, ugye, ide a világítóablakba lapról lapra ki van téve. Ami a blog maga. Magam. Hogy segítsek a tájékozódásban [tudom, gyakran provinciális vagyok, meg belterjes, hát bocs, én vagyok belül, de azért...], próbálok kidolgozni valamiféle tematikát. úgyhogy itt akkor adok neked ilyen kulcsokat, amik jól jöhetnek.

A kulcsok.

A magyar dramaturgia kis állatkertje – mit mondjak – drámai.

A mozigépészről – na, ezek ilyen istenes dolgok.

A nárciszok lélektanából – szakmai vonatkozású bejegyzések, csepűrágógumik.

A szem a lélek trükkje – félreolvasó, avagy az elme baedekere.

Affektaképző - hölgyvilág, ezadivat, meg mindenféle szerelmi nyavalyák. Picsaságok is, na.

Állatok - azok.

Álmoskönyv – hosszú táviratok jönnek-mennek odaátról ideátra, meg vissza.

Beszélgetések Ernővel - Budapest anno. Beszélgetéseim Ernővel, aki Szép volt.

Bök – bököm a rozsdást, avagy guny(s)orosaim. Kizárólag érzelmi ventillására.

Candymen – a cukros emberek, azok.

Cicanaci - ó, azok a férfiak…

Cippó mesék a hiúból – poros mesék a fiók mélyéről [hiú = padlás, a moldvai csángóknál].

Criticus és Servilis – fölöttesÉn, meg alantas. Bibliai is. Amennyiben. Ahogy fönn, úgy lenn. Útvesztő.

Csücsök – mindenki úgy archíválja a gyerekkorát, ahogy tudja.

Dekoltázs - a belátás. Inkább csak sejttet, mint láttat.

Dizájnceter - kis formaművészeti észbontó.

Félség – nem egészség. Hiszti.

Filmszínházunk bemutatja - mozi. Minden, ami pereg.

Folytatásos – ugorgyunk.

Haiku – versláb-hajkurászásaim.

Hang-játék – az.

Hol az egy - namost… zene.

Kanonizált történetek - a világ képes fele. A fotókat Canonnal készítem, általában hirtelen felindulásból.

Kékszakállú – a hetedik ajtó. Arról, hogy minden nő Judit.

Kívánságműsor – melyben kéretem magam. Legyen meg a te akaratod.

Kompak[k]t (útinapló) - hátizsákos-utazós szeretem pakkok, meg ÚrSus utazós vendégbejegyzései, képekben adaptálva.

Litera-túra - tanösvények, az irodalom berkei, sűrű erdő. Blog is, más blogok.

a Lloaf történetek – vetítések, amolyan időzökkentő, atmoszféra, múlt-jelen montázstechnika, érted.

Lomantika – giccs. Azért szeretjük.

Magyar Médiae - torz, többnyire, mit mondjak. Na jó, persze szándékosan. Véleményezve vagyon. Közélet. Tévé. Rádió. Politika. Bocs.

Mesés férfiak kurblival – ó, azok a csodálatos férfiak…

Nyilasmisi- Nyilasmisi szubjektív. Ami a szívemen, az a szájton.

Once upon a time – gengszterkedések, lövöldözéses-üldözős posztok, rosszfiúk, meg ilyesmi.

Plein-air - békebeli és egyéb históriás mesék a nagybányai művésztelepről, Balláné hiújából.

Poszt-traumatológia – szócikkek szabad asszociációim enciklopédiájából.

Scrabble mono –  ilyen hypothalamusi. Nem társas. Játék.

Sokol – hangoskodó. amolyan rádiós dolgok, némi nosztalgiával. ‘Jobb klikk a linkre’ letölthetőségek.

Solo – megszólítlak.

Szájbarágó – …és bocsásd meg a mi étkeinket…

Társalkodó – társas. Játék a betűkkel, időstrukturálás – szerintem ezt nem kell magyaráznom.

Teleregény - szomszédok, tudod, Mágenheim doki, Lenke néni, Gyula, az ócskás, ilyenek.

Totálkár – kütyük, kotsik, bicikli. Közlekedés, technika. Görkorcsolya. Is. Meg szerelés.

Útmente - amit menet közben magamra aggatok. Dugóban mozizós. Ami az ablakon befér.

Vakkeret – erre feszítik a vásznat; lényegében a festmény alapja, az alfája, hogy úgymondjam. A kiindulópontom, a perszonális alfám.

Vendégjáték – Blogátjáró – egyfelvonásos, az Író – XX mv.

Vintagraphy – családba nem üt. Néha olyan kicsi is, meg savanyú is, de a miénk. Nekem édes.

Ezeket másképp úgy hívják, kategóriák, de az pont úgy hangzik, mintha előítéleteket gyártanék rakásra. Úgyhogy maradjunk inkább abban, hogy kulcsok. A nyit, ahogyan egyszer valaki nevezte. A dátum alatt találod őket, ha ráklikkelsz, minden posztot kidob, amit az adott kulcs nyit. Lehet leskelődni bátran.

Az oldalsáv, újabban ‘aluljáró’. A szövegdoboz alá költözött. Nevezhetném mondjuk blog-metrónak. A legfőbb közlekedési útvonalak. Kattintani kell. Alul, a négy kicsi kocka – pontosabban négyzet – valamelyikére. Mintha jegyet kezelnél. Átszállási lehetőség, meg ilyen okosságok.

A kulcslyuk, avagy ‘keresnék’. Az utolsó kicsi bordó négyzet. Trükkös, mert a keresődoboz rejtve van. De ha elég ügyesen csalogatod, kattintásra előjön. Írj bele valamit. Amire kíváncsi vagy. Aztán enter. Öntörvényű cucc, saját tolvajnyelvvel. Kipróbáltam, csak azért mondom.

A kamra (archívum). Havi bontás-polcok. Praktikumok. Kulcsok. Navigációs-polcok. Rend a lelke.

A lábjegyzetek. Ha lábjegyzetelenivalód van, a poszt címére  kattintva a lábjegyzet dobozába [doboz, érted, ez a neve neki, és akkor bolyongásaimról a HTML sűrűsötétjében ne is beszéljünk]jutsz, na ott aláírhatsz. A bejegyzés alá, úgy értem. Ami lábatlan, az alá nem fog menni – csak szólok.

A linkek. A linkek bordók. Klikkelj. Olyan, mint a kaparós. Simán lehet, hogy nyersz vele. Zene van mögötte. Vagy kép. Vagy olyasmi, ami adalék a bejegyzéshez, ami fontos nekem.

Alfrédról. A terv, hogy a levendulás leveleket megírjuk, nagyjából két tekercs között [szinkron, ebbe most nem mennék bele], egy cigaretta mellett körvonalazódott, merő szakmai ártalomból. Borcsa útjára indította, felvázolta a figurákat, írni kezdtünk – szerepjáték, karakterépítés, színészöröm, tudod. Aztán Borcsa elutazott, s felvetette a naplóformát, mint lehetséges alternatívát, a szálak végtére is abba az irányba mutattak épp, lett tehát a levendulás levelek háttérélete, a monogramos notesz, Alfréd privátszférája, mentális gazdasága.
Freud most mondaná: – Alfréd, hahá, kedvesem, titkos Anymusa önnek -, s nyilván igazsága lenne. Énnekem azonban Alfréd jáccópajtásom, brainstormingom; ő tehát Alfréd, a snájdig, vaksi balfék.

Aztán. Szívügyek, ugye. Namost, ezek egyrészt sajátságosak – úgy értem, benne van a kezem -, másrészt azok, akiket fídelek – ami, ugye, változó, napi webmolyolási aktivitásom és szeszélyem szerint. Mutatom (katt a linkre).

Meg aztán vannak még ilyen ego-izék, hogy

• rövidjeim – napi agymétely 140 karakterben;
• instant egypálcások – gyorstüzelések canonnal meg iphone-nal;
• blogkönyv - benne vagyunk a cégkódexbe’;
• dakszli - a szalonblogunk, boldog békeidők;
• cacoethes scribendi - írási viszketegség;
• kisdurranás - alkalmi puffogás.

Ja, és… idehallgass!

Ide pedig írhatsz nekem (legyél találékony, bízom benned): cippo kukac cippo pont hu.

Cippo

Az oldalt a BLOGhir.hu szemlézi.
A dizájnt  WordPress-re szedte-vette-teremtette: a Tigris.