– Nem bánod, ha felkapcsolom a villanyt? Tudom, utálod, de nekem meg az a mániám, hogy legyen világosság.
– Már megint istenkomplexusod van?

- Kávét kérsz?
- Azt.
- Csak nagy pohárban tudom adni, nem baj?
- Nem. Úgyis csak nagy pénzem van.

- Az micsoda?
- Ivójoghurtos flakon.
- És minek kell?
- Beszédtémának.

- Az őzek olyan kis törékenyek, finomak. Az őzek szerintem franciák. De azon gondolkodom, hogyha az őzek franciák, akkor a macskák milyenek?
- A_a, szerintem ez nem fog menni. Mert egy őzet se ismersz személyesen.

- Te meg mit csinálsz azzal a könyvvel?
- Ööö… izé, csak beleírogatom a gondolataimat.
- De hát abba már beleírogatta valaki más a magáét.

- Recepció, parancsoljon.
- Jó. Akkor parancsolom, hogy engedjen be.

- Hú de jó kis esőkabátod van. Mutasd, mi a márkája? Medárd? Ja nem. Tribord.

- Á, vegyük újra,elbasztam – már elnézést, hogy egy ilyen szép istenes filmben ilyen csúnyán elkáromkodtam magam.
- Semmi baj. Penitenciaként újra végig kell nézned az egész tekercset.

- Mé’ nem mén ahhoz a szép hosszú fiúhoz feleségül, angyalom?
- Mert már hozzámentem, Ilonka néni.

- Anyuka, loptam neked orgonát – tudod, mint gyerekkoromban.
- Uramisten! De csak nem innen, a ház elől??!
- Á, nem.
- Ja, jól van akkor.

Na, milyen pompásan kibeszéltük magunkat. Meg másokat.

A Megyeri János verzió

- Hű! Nagyon inspiráló vagy!
- Á! Inkább nagyon rövid.

A Csőre Gábor verzió

– Mi van, mér’ ingatjátok a fejeteket, elégedetlenek vagytok?
- Nem, egyáltalán nem vagyunk elégedetlenek.
- Akkor tapsoljatok!

- Rámlegyintettél?
- Nem, meg akartalak simogatni. Csak benéztem a távolságot.

Nagyon egészséges, és ne mondd, hogy nem, mert hallottam, hogy te reklámozod a Paprika tévén. Vagy ha nem te, akkor egy másik.

Cippo: Szakad az eső, nem akarod felhúzni a pompás szlovén import gumicsizmádat?
Tigris: Dehát az dolgozós csizma…

Cippo: Dolgozós? Aztán mégis mit akarsz benne dolgozni, hm?
Tigris: Mondjuk én semmit.

- Üdvözlöm, Kovács Károly befektetési tanácsadó vagyok az ájendzsí invesztmenttől, és ha most szánna rám egy kis időt, ismertetnék önnel néhány igazán kedvező befektetési lehetőséget…
- Hát, őszintén szólva, saját kútfőből is van elképzelésem, mit kezdhetek a hetvenezer forintos nyugdíjjammal, szerintem nemigen kell még ötleteket is adni.

- És ezek után nem szóltak be a munkások?

- Mielőtt megtették volna, bevetettem a személyes kontaktusba kerülős stratégiámat: gyorsan leköszöntem őket.

- … mukluk alatt roppan a hó…
– Hogy mi alatt?
– Mukluk alatt. Mukluk, az az eszkimó csizma, tudod.
– Hát ezt, baszki, ahogy én nem értettem, úgy nem érti majd más se.
– Picsába. Pedig tudnád, milyen komoly kutatómunkát végeztem. Eszkimók hiedelemvilága és anyagi kultúrája, ilyenek. Meg eszkimók tradicionális öltözéke. Az egész internetet föltúrtam. Például azt tudtad, hogy eredetileg az anorák is az eszkimóktól származik? Fóka- és medvebél csíkokból varrják; na az az anorák. A csizmát meg fókabőrből készítik, aztán arra applikálnak valami szőrt. Prérifarkast, vagy mit. Na és hát azt hívják úgy, hogy… hooogy… ukmukfukk.

- Ja és kellene még karaj is.
– Na gyere, akkor nézzünk szét a Halálsoron.

- Te most gondolkodsz?
– Áá, csak vagyok.

- Feltétlenül beszélnem kell a Csöccsel. A Csöcs, az a kollektív emlékezet.
– Á, hülye vagy, a Csöcs abszolút a mában él. A Csöcs, az a közösségi tudat.

- Figyeltelek, mindig úgy húztad a havat a kocsi tetejéről, hogy a kabátodra söpörted az egészet.
– Ó, ez puszta genetika. Tudod, minden szentnek maga felé hajlik a keze.

- Na, elmentél edzeni?
- El.
- Jólesett?
- Jól. Kiderült, hogy a fitness meghatározatlan ideig zárva tart.

ÚrSus: Az mi az ott, az ablakban? Az a fehér? Jó nőnek nézem.
Cippó: Jó nő? … ja az? Ha jól látom, az Agárdi úr a főzős atlétatrikójában, meg a kiskutyája.

- Nézd, milyen szép bringa!
- Aha, és le is van százalékolva.

- Tisztára nyomasztó film volt. Csak ment az ember állandóan, aztán vette a tejet.
- Tejet? Mért pont tejet?
- Hát, mert a nanobitek azt mondták neki. Ilyen számítógépbuzizás, érted. Na és a számítógépen át nanobitekkel befolyásolták. Hülye film.
- Dehát ez igazából is így van, nem? A nanobitek csinálták az iPhone-odat, a nanobitek csinálták a gyönyörűséges Ilaria Toschi szandálomat…
- Jó, de az almával te fertőztél meg.
- Persze, mert egy naaagy Apple-nanobit vagyok, haha.
- Na akkor elszívom ezt a cigit, aztán leformázlak.

- Na, mi volt a vasárnapi program?
- Felébreszteni a Tigrist.
- ??
- Jó, akkor rekonstruálom a párbeszédet:

C: Hahó, ébresztő, szuszmák. Jó reggelt.
T: Mmm… jó reggelt. Na, mi legyen?
C: Ó, én nagyon nyitott vagyok.
T: Hát én is… mmm… zzz… zzz… ( … )  Na, most meg hova mész? Ne menj még el, beszélgess velem.
C: De hát már mindent megbeszéltünk. Nagyon sokatmondó voltál.

- Kertészkedsz?
- Hát. Máma semmit se kell csinálni, úgyhogy csinálni kell valamit .

- Jaj, hoztál nekem babapiskótát? De jó. Köszönöm szépen.
- Ne köszönd.
- Hanem?
- Vagy akkor… szívesen.

- Nyitva van az ablak, basszus, légyszives vegyél már fel valamit!
- Jójó, mindjárt felveszem a tusolópózt.

- Képzeld, én egy nagy csokor sárga rózsát kaptam a Mikulástól.
- Aha. Milyen tapintatos tőle, hogy burkoltan prezentálta a virgácsot.

- A továbbiakra nézve mondom, hogy légyszives, ne engedd be őket.
- A szárnyas-farkasokat?
- Aha. Ne engedj be koboldokat, meg mindenféle manókat abba a térbe, ahol én vagyok, jó?
- Miért, mi a baj velük?
- Az, hogy be vannak engedve.

C: Szia, na lejöttem a pályáról. És most?
M: Maklár felé kell menned.
C: Aha, látok valami táblát… jaa_ja, ez lesz az. Oké, irányban vagyok. És aztán?
M: Aztán majd elédmegyek.
C: Jó. Hol találkozunk?
M: Majd meglátjuk. Milyen kocsival is jössz?
C: Toyotával. Zöldeskék amúgy, vagy valami olyasmi.
M: Jó. Na, szóval menj tovább, aztán egyszercsak beérsz egy körforgalomba. Maradj a maklári úton.
C: Jójó, maradok. De légyszives, te meg maradj onlájn, plííz.
M: Jó, onlájn maradok.
C: Picsába, beszorultam valami baszom munkagép mögé. Asszem nem kell rohannod, mert harminccal totyorgunk. Haha, az autópályáig áll mögöttem a sor. Nem baj, legalább nyugodtan cigizhetek. Nna, itt a körforgalom. Maklár felé, oké, rajta vagyok a témán. A munkagépet is leráztam, meg a többieket is, haha. … Na, figyeljél, beértem. És most?
M: Hajts át a falun.
C: Jó, akkor áthajtok. … Ó, baszki, úgy megyek mint egy állat, száguldozom itt nyolcvannal, pedig csak ötvennel lehet. Tiszteletem, hattyú urak.
M: Dehát mért száguldozol?
C: Mert tol ez a köcsög Volkswagenes, itt mögöttem. Baszki, már a körforgalom óta a seggemben liheg. Ne toljál már, baszod,
hallod, szakadjál már le rólam! Bocs, csak próbálom felvenni vele a
kommunikációt. Tudod, szokták mondani, hogy úgy együtt élek a
forgalommal.
M: Hát ne hagyd, hogy toljon.
C: Jó, igazából nem is tol, csak jön mögöttem, de én azt szeretem, ha nincs mögöttem senki. Közben meg kiértem Maklárról. Na most aztán jjjól itt hagylak, te kis szarházi. De basszus, szakadjál már le rólam!
M: Na, sikerül?
C: Hát, nem nagyon. Te, szerintem ez követ engem. Na mindegy. És most?
M: Menj tovább, a következő faluig. Ott majd lesz egy ilyen trükkös kereszteződés, ahol jobbra kell tartanod, aztán rögtön balra fordulnod, de ott már ki van írva, hogy Eger.
C: Nem fogom elbaszni?
M: Nem fogod, mondom, hogy ki van írva. Aztán nemsokára vége a falunak, de akkor már ne nagyon nyomd a gázt, mert közvetlenül a falu vége tábla után ott az Eger tábla. Aztán lesz majd egy vasúti átjáró.
C: Oké, vasúti átjáró. Te, baszki, ez, nem elég, hogy a seggemben lóg, még telefonál is.
M: A Volkswagenes?
C: Aha. Tedd már le a telefont, te kis buzi! Nem teszi le. Jól van, akkor én meg rágyújtok. … aha, közben elértem Egert. Itt vagyok a vasúti átjárónál. A Volkswagenes köcsöggel a seggemben. És most? Mi lesz?
M: Most az lesz, hogy a Volkswagenes köcsög megelőz, hogy bevezessen a városba, haha.

És akkor hirtelen felindulásból gyakorítani kezdtük a bennemszakadtat.

- Százkilencvennyooolc?! Hülye vagy, bazmeg, honnan a fenéből akasztottál le ilyen magas pasit?
- Hát, az interneten még nem látszott…

- Mi van, thai chizol?
- Igen?

- Meddig dolgozol ma? Csak mert régen láttalak, és hát jó lett volna dumálni, meg_hát_izé…
- Jaja. Dumálni. Jó. A meg_hát_izével kapcsolatban viszont elég komoly erkölcsi dilemmáim vannak.
- Na, például dumálhatnánk erről.

- Mért vágsz ilyen képet, nem ízlik?
- Nem.
- Akkor ne edd meg. Pedig ez egy jól elkészített szarvas. Megkóstoltam. Szegény szarvas.
- Igen. Azt hiszem, én nem ezt a szarvast nem szeretem, hanem a szarvast. Szegény szarvas. Mmm, bocsánat.
- Te azt felfogod, hogy egy felszeletelt szarvastól kérsz bocsánatot???!

[A társalgást egy nagy, kék Lovely Taschentücher-Box generálta.]

- Jaaaaj, hát neked meg mid van?
- Nekem? Náthám, bazmeg.

Jól van, kétszáz kilométer nyugatnak, uniós normatíva, meg minden kutyafasza, de mondd már el, hogy neked ez mégis mitől jobb? Tulajdonképpen azt akarod mondani, hogy neked jobban tetszene, ha még mindig a Monarchiához tartoznánk – jó, őszinténszólva nekem is, de ez most mellékes… ??

- Miért kértél étlapot?  Kívülről tudod az egész menüt, de ha akarod, én is elmondhatom neked.
- Jaj, te ezt nem érted. Nekem szükségem van rá, az étlap az olyan, mint … ööö… hogy bizonyos…
- Na? Na?
- … hogy bizonyos érzékszervi… hooogy…
- Használd az idegen szót! Használd az idegen szót: vizuális input.

Ma már harmadszorra hívott. Még mindig képtelen megadni a pontos méreteket, de már azzal baszogat, hogy akkor hány karika is lesz a függönyön? Mondtam neki, öt, bazmeg, öt, tekintettel az olimpiára.

Kosarazz csak ki nyugodtan, legalább lesz miben petrezselymet árulnom.

"Na mi van, beért?
Egyenként mosta meg a fogait, vagy mi történt?"

- Beleihatok a teádba? Olyan szomjas lettem.
- Biztos az édesség miatt.
- Akkor vagyok ilyen édes, ha sok sósat eszem.

- … jó, jó, tudom, ha nem ismernél, erre a dumára most azt mondhatnád, milyen egy nagyképű alak vagyok…
- De ismerlek. Pökhendikeppel indulsz.

- Kajakozni ment a barátaival a Bodogra, és most hívott, hogy Sárospatakon vannak.
- Tényleg? A Gábor is kajaktúrára megy, csak ő aaa… nem, ahol a part szakad, hanem… hova is? Ja, a Szigetközbe.

- Annyira szép a ruhád, anyuka!
- Áá, nem hiszem, hogy kell ez neked.

Telefonba:
- Azt mutogatja itt mellettem, hogy balkezes. Ja nem. Azt, hogy csámpás.

- Vagy két hete folyamatosan olyan érzésem van, mintha nyaralnék.
- De mitől?
- Nem is tudom, lehet, az idő miatt.
- Lehet. Kibírhatatlan. De most legalább jön valami szellő a hegy felől.
- Nem, nem, úgy értem, olyan furcsák a színek meg a kontúrok…
- Hülye vagy, nincsenek is kontúrok. Vagy két hete nincsenek kontúrok.
- Jó. Hát akkor legalább mesélhetem mindenkinek, hogy én itt nyaralok az Üveghegyen túl, ahol a kontúrtalan farkú malac túr.

-    Hogy fogadhattál az oroszokra?!
-    Véletlen volt.
-    Ilyet az ember nem csinál véletlenül!
-    Jó, de olyan eredménykényszerem van.

Lehel: Na mi van anyám, jöttél anyagot gyűjteni? Látod, arany életed van, nem kell mindig egész a csángókig utazgatnod, följössz, azt’ kész. Aztán kinek drukkolsz?
Cippo: A cseheknek.
Lehel: A cseheknek? Mér’, mit hoztak a csehek?  A törökök legalább hoztak valamit. A döner kebabot.
Snájdig: Hülye vagy, bazmeg, a fürdőket hozták. Mer’ hallottál te olyat, hogy a Széchenyi Stefiék döner kebabot zabálnak?

- …naa … tudod, van az a szamár, ami a csomagokat cipeli. Azt hogy is hívják… lomhás?
- Málhás?
- Na aaaz, az.

Málhás = lomhás as belomhul a nagynehéz terhek málházásától – számszakilag, hangtanilag szabatos. És, bár hangrendjét tekintve vitatható, ideológiailag ugyanakkor ide most illeszkedhetne a holmi, a málha retorikai transzmutációjaként. Amit természetesen a lomhás szamár cipel. Vagy ló. Hogy lovakról is szóljunk.
[Belekeveredett, mint maci a málnásba. A paci. A málhásba, úgy értem.]

Namost egész idő alatt egy sherpáról beszéltünk.

- … XX, ha esetleg mond valamit a neve.
- Nem. Biztos nem ugyanazokban a körökben mozgunk.
- Á. Nem jár az sehova.
- Én se.
- Nahát. Akkor mégiscsak ugyanazokban a körökben mozogtok.

Kos a Bikában

- Ki vagyok rá, bazmeg, bebassza az oviba, azt‘ le se szarja. Utána meg felhív, nyivákol, hogy mér‘ itatom forró csokival. De, bazmeg, én öltöztetem, én fürdetem, én altatom el…
- Ezt most nem mondod komolyan, hogy virtuálisan neveltek gyereket a neten???!
- Áá, bazmeg, az a lényege az egésznek, hogy minél több időt bassz el a gép előtt… Ja, és a nevét is én találtam ki: Barnabás. Legyen már normális neve annak a gyereknek, érted! Mondjuk én azt mondtam, hogy legyen Barna, de az neki nem tetszett. Aztán megegyeztünk a Barnabásban.
- Miért, előtte hogy hívták?
- Macika Junior, bazmeg! Hát hogy találhatott ki ilyen balfasz nevet szegény gyereknek?! Most meg azzal szekál, hogy fogadjunk örökbe egy másikat. Egy négert, bazmeg! Gyere, megmutatom Barnabást, de ne keltsd fel, nemrég altattam el. Jaj, olyan ééédi…

Bika a Kosban

- Jaj, nem szomorú?
- Nem. Valami játékot telepít a gépre. Nem szomorú.
- Ó, holnap kell vennem valami ajándékot neki, de egy nagy doboz nyalókán kívül nincs semmi ötletem.
- Fagylalt?
- Jó, de a cég nevében kell. Nem vehetek neki tíz kiló fagyit.
- Most vett egy fasza pumpát. Biciklinek is örülne.
- Jó, de én megyek ajándékot venni.
- Nem értem. Mi a gond?
- Én rózsaszín, kosaras, csengős bicót vennék neki. Apró kerekűt. Jaj, vagy mi lenne, ha vennék egy kosaras mezt?
- A mez, az jó ötletnek tűnik.
- Jaaaj, csak elfelejtettem, melyik csapatnak drukkol!
- Basszus, én is.
- … Cleveland? Valahogy az ugrott be.
- Ssssssssssssz… nem.
- Milwaukee?
- Áá.
- Nekem a Cleveland rémlik. Na mindegy, veszek neki egy Pécs mezt.
- Akkor inkább Sopront vegyél.
- Vagy veszek neki egy játékbabát. Ami sír, pisil, meg ilyenek…
- Ó. Ezt nem mertem javasolni, valahogy tudtam, hogy ez jut eszedbe.
- … egy négerbabát…
- Lehet. Besírna.
- Áá, inkább nem. Lehet, hogy nem mindenki érti. De nem akarok neki valami béna, sablonos ajándékot venni.

- Tulajdonképpen mi baj vele?
- Igazából semmi. Csak olyan megátalkodottan nyelvész. Én meg a Szabolcska Mihály egyszerűségével evezgetek az élet tengerén.

- Főúr, lesz egy idiomatikus szintagmám!
- … ?

- Na jó, de hogy számolod ki a függőhányás vízszintes irányú terjedését? g x n (as a gravitációs gyorsulás és az anyagmennyiség szorzata), vagy… ?
- De vízszintes terjedés, érted?! Ez akkor oldalirányú vektormennyiség, vazze'!
- Áá, hagyjad, vazze', ezt hívják elméleti fizikának.

- Fáj a lábad?
- Á, ez csak (gatyába)rázóizomláz.

Fotós: Nem tudnád nyitva tartani a szemedet?
Cippo: Dehát nyitva van!
Fotós: Jó, akkor most próbáljuk meg úgy, hogy nem röhögsz.

- Csudakényelmes ez az új cipő!
- Aha, nyilván, mert ülsz. De tudod mit? Kelj fel és járj!

- Mostanában irigy vagy, megiszod az összes tejet.
- Jól van na, tudod, csak a kalcium miatt.
- Valószínűleg organikusabb lenne, ha inkább falat nyalogatnál.

- … akkor legyen négy gyros, meg két hamburger.
- Már csak egy hamburger van.
- Nem baj, akkor a hamburger helyett legyen baklava. Egy hamburger az hány baklava?

- Leértékelt árnyékolástechnikai dolgok érdekelnek?
- Nem. Fényezéstechnikai, na az igen.

( »»)

kóproduktor: Dönci

Cippo: Összenéztünk, és egyszerre mondtuk ki, mint valami vajákos, delejes varázsigét, hogy: macikávé.
Dönci: Ismerem az ízt és ez olyan gyermeki íz.
Cippo: Olyan tesónak kétszersültes, kekszmártogatós.
Dönci: Be kell azt is vallanom, hogy szemeteltünk.
Cippo: Pannikának, folyóírással, vonaljegyre – függöny mögé.
Dönci: Az akkor most szemét?
Cippo: Na jó, kicsit rosszalkodtunk, de szóltunk a helyes pincérfiúnak, hogy valóságosan az nem is szemét, hanem titkos (vagy így már titoktalan? hm…) üzenet a Pannikának.
Dönci: Merthogy Pannikáról tudni kell, hogy kedvesaranyos.
Cippo: Hogy ismeretlenül ismerős, meg ismerősen ismerős.
Dönci: Még ám lehet róla tudnivalót találni, mert a rajzelemző néni mondott róla tudnivalókat, de a mi szempontunkból a kedvesaranyosság a legfőbb erény.
Cippo: A legfőbb arány meg a kávé- tej-cukor = macikhávéééééé!!!
Dönci: Olyan csudajó vibrálása volt az egésznek.
Cippo: … a legfőbb irány pedig a Tandem…
Dönci: Olyan emberi, aminek szíve-lelke van.
Cippo: …erényes-irányos-arányos-aranyos…
Dönci: És hát, azt képzeljétek el, hogy valóságosan lózaszín szívószállal kaptam a limonádét.
Cippo: Merthogy a limonádéról még nem is beszéltünk, ugye, erősen szívügy-gyanús az is.
Dönci: Azt azért még el kell árulnom, hogy ücsörgés közben néha azon kaptam magam, hogy a körülöttem lévő emberekről elmélkedem.
Cippo: Én meg nem árulom el.

Intézeti árvagyerek volt Martinka Mihály, ennyi tudható, meg hogy valójában Margitka barátnőjének udvarolt, de mikor attól kosarat kapott, dacból-bosszúból megkérte Margitka kezét. Azután, hogy az első gyerek megszületett, az Alföldről egyenesen Dunántúlra hajtotta az a zsivány vére. Isten tudja, honnan, szerzett egy szekeret, felpakolta az ócska ruhásszekrényt, Margitka meg a ruhákból macskabölcsőt csinált benne a kis Manyinak, így indultak útnak. Manyi később azt mondta egyszer, hogy két dolgot nem felejt el soha: a fényes pofájú Holdat, ahogy bebámul a nyitott szekrényajtón, meg a zománcos konyhai edények rekedtes koppanását, ahogy lepotyogtak, és tompán pattogtak a szekér mögött a keményre szikkadt, agyagos úton. A nagybaba is odaveszett, amivel a zsidó kalaposék, akiknél Margitka szolgált, kistafírozták – az bizony nagy szívfájdalom volt.

Kubikos lett Martinka Mihály, a vasúti töltésen lapátolta a követ, tologatta a talicskát, így szolgálva a szocialista hazát. Később belépett a téeszbe, mikor mindenki más is belépett, és persze ez akkoriban jó biznisznek tűnt, de Martinka Mihály mégiscsak egy régivágású betyár volt, amolyan lone waste’s hero ; hamar kiderült, hogy beilleszkedési problémái vannak, meg löttyös nagy indulatai, meg hogy még a Jóistennek is csak jókedvében, otthagyta hát a téeszt, és mindenféle magánvállalkozásokba kezdett.

Elsőnek galambdúcot épített deszkából, vályogból, s részben mert szerette a madarakat, részben mert virágzó kereskedelmi lehetőségeket látott benne, galambokat kezdett tenyészteni. Kedvelte a sült vért sok hagymával, s reggelente, mikor ölében a kicsike, kormos vaslábassal kiült a sámlira a nyárikonyha elé, kedvtelve prrrrrregett, tubitubitubizott a gyöngehúsú gerléknek. Az üzlet azonban nemigen hozott a konyhára, úgyhogy Martinka Mihály újabb vállakozáson kezdte törni a fejét.

Egy nagy monstrum sárgaréz tartályra mindenféle rézcső spirált hegeszttetett, pálinkafőzőt eszkábált, részben mert igen kedvelte a jó szilvapálinkát, részben mert ebben látta a gyors meggazdagodás újabb lehetőségét; s amikor a kertben a magvaváló ringló édesen-levesen lehullott a fáról, vödrökbe szedte, s maga ácsolta fahordókban hosszan érlelte. Azután a pálinkafőző üstöt a gáztűzhelyre állította, alágyújtott, majd egyik végén adagolni kezdte a cefrét, a másik végén meg, a gumicsőből kibírhatatlanul sokára lassan előgördült az első csepp, mely végezetül egy hidegvizes lavórba állított üvegben fejezte be útját. Az egész utca összegyűlt a nagy attrakcióra, és Martinka Mihály, ellenőrizendő az alkoholfokot, úgy gyújtotta meg a friss párlatot egy leveseskanálban, mint egy cirkuszi mutatványos.

Bimbózó pálinkafőző karrierje azonban tiszavirág életűre sikeredett. A főzőt hatóságilag lefoglalták, és elkobozták, Martinka Mihály pedig a maradék pálinkába fojtotta bánatát. Így esett, hogy egy átkesergett alkoholgőzös éjszaka után gusztusa támadt egy kis hajnali galambhúslevesre, s azon pocsolyarészegen felimbolygott a létrán a dúchoz, és kezében egy fiatal, verdeső galambbal, létrástul hanyatt esett. Összezavarodott akkor a fejében mind, az a sok vállalkozás, káromkodott egy cifrát fektében, és a dúcnak többé tájára sem ment. Nagy mérgiben aztán visszaosonkodott a téeszelnökhöz, kialázatoskodott magának egy zsíros éjszakai portási állást, és onnantól fogva magányos szolgálati órái alatt keserű nosztalgiával csikóbőrős kulacsokat, és galambokkal díszített fokosokat meg korbácsokat faragott görbe késével Martinka Mihály, az alföldről elszármazott lone waste’s hero.

társalkodó – Magellán

- Anyám családi programot szervezett hétvégére: megnéztük együtt a Magellánt.
- Magellán? Az olyasmi, mint a Delta?
- Hááááát… inkább olyan Delta-Celeb.

A Karády Katalin. Na az. Annak bezzeg van respektje. Hosszú rendezkedés a sír, hosszú rítus a gyertya, kis bensőséges monológ. Férfiember is van, némán álldogálós. Kis távolságtartós. Nem annyira inge őneki. Vasárnapi családiság.
Keres egy ürügyet, hogy megnézze, kinek szól mindez.
Tudatlan idegen azt is gondolhatja, hogy valakije neki. Tudósabb idegen úgy véli, hogy nem.
Szélesen kell szólni. Máskülönben ordenáré monstrumot basznak föléd – lehetőleg Rétfalvit -, és a kutya se törődik veled. Ha ugyan észrevesz.
Gyomorkeserű. Majd jól megemészti. Ha.

Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.
(Pilinszky)

A Farsangi mulatságok kategóriában feltúrtam egy fotót előző életemből, mely kimeríthetetlen örömök forrása. Anyám roppant leleményességének köszönhetően úgy 1979 táján – 15 évvel Nelson Mandela bebörtönzése, és 11 évvel Martin Luther King halála után – néger lettem. Jól látszik tehát, hogy milyen komoly hendikeppel indultam. Anyám kreativitása nem ismert határokat: tetőtől talpig barna nejlonharisnyába gyömöszölt, hatalmas, villogó, fehér szemeket varrt a harisnyára, s hogy kilássak, két lyukat égetett rajta parázsló cigarettavéggel; tette ezt olyan megfontolásból, hogy a nejlonharisnya szemei ne fussanak szét a szélrózsa minden irányába. Nem mondom, hogy tartósság szempontjából nem volt megbízható megoldás, viszont a merevre égett nejlonba folyton beleakadt a szempillám, s ez, tekintve, hogy mindig elcsúszott kicsit az egész (mint ahogy az a harisnyákra általában véve jellemző, ugye…), igen kényelmetlenné, és legfőképp röhejessé tette a viselését. A fűszoknyácskát is maga készítette raffiából, gyöngysoromat vajsárga bontott fonalból horgolta (az azért elgondolkodtató, mennyire volt trendi a fekete kontinensen a horgolt bizsu?!), a fülbevalóhoz pedig egy műanyag flakont karikázott fel. A legvadabb objektum viszont a frizura: egyik kolléganőjétől kaptuk kölcsön, aktuálisan az Ez a divat őszi-téli kollekciójának legújabb darabja, igazi menő cucc, ééés… meleg, mint a dög. Prímán úgy éreztem magam, mint egy igazi néger.

A hab a tortán az a kis opusz, melyet ehhez a maskarához a színpadon prezentáltam – azt hiszem, ezzel alapoztam meg üstökösként felívelő hiphop-karrieremet.

S a szöveg, mely talán posthumus felkerül a www.lyricsmania.com-ra:

Én vagyok a néger bébi,
Tessék engem jól megnézni!
Most jöttem én Afrikából,
A négerek országából.

/I’m a pretty niga’s baby,
Let’s go, Brother! Come and see me!
U Know, I came from Africa,
Is a black country, home of Niga’ … sssssssssssssss (a ‘sz’ persze befelé, szívva!)

társalkodó I. – öngyújtó
- Világítani tud, baszki, de gyújtani, azt nem!
- Ahhha …olyan, mint én.
- Az igazán penge öngyújtó a negyedik hatvanfokos mosás után is magához tér.

társalkodó II. – szociális otthon, új pulóver
Nagyi: El fogom felejteni, hogy az enyém!
Anya: Dehogy fogod! Ne vedd le addig

társalkodó III. – szocális otthon
Almapépet csinálni még mindig olcsóbb, mint műfogsort.

társalkodó IV. – szociális otthon
Joli néni (95) a nagyinak (82) :
Én mindenkit lepattintok, te meg mindenkit felszedsz…

társalkodó V. – válság
Már nem szálka a szememben. Csak szeretnék kórustag lenni lelkiismeretének karában.

Legjobb szöveg jógán (Csernus A Nő c. könyve kapcsán):
Én azt gondolom, hogy az bátorkodjon könyvet írni a nőkről, aki nemi identitását tekintve legalábbis cáfolhatatlanul férfi!