1363. Complete makeover of body, mind & soul

2015. december 23. 22:18 - cippo
analóg kompak[k]t

Remélem, lesz még bennem egyszer képesség olyasfajta extrémsportokra, mint hogy élménybeszámolok – egyelőre azonban még tart a push, vagy mi, de legalábbis nem sikerült rendszerbe szedni, vagy akár csak részlegesen leülepíteni a számolatlan brand new enjoyable experiencest.
Mindenesetre csöndes kétségbeesésemben előhívtam az első tekercs filmet (a kettőből az egyiket, haha), amit még Puneban fényképeztem. Legalább ennyi.
Az analógnál szokásos technikai infók pedig: Zorki kamera, Industar 22 objektív, Kodak TMax 100 film – 1+50-es hígitású Rodinálban, 20 fokon, 16 percig hívva.

photo001

photo010

photo011

photo015

photo014

photo023

photo025

photo027

photo028

photo029crop

photo031

photo030

photo033



826. a betyáréletrül

2010. szeptember 25. 1:59 - cippo
kompak[k]t 2 hozzászólás

Mindennek az Erazem az oka, meg az esőnap.
Namost a hellokittys gumicsizmám, az közvetlenül ezután lett.

Az Erazemről azt lehet tudni, hogy a pali egy félkész kégliben lakott a tizenötödik század közepén, ami szlovénül bürokratikusan a Predjamski grad nevet viseli, na és hát magyar vonatkozása is van neki, az Erazemnek tudniillik, amennyiben összespanoskodott – idézem – a Matija Korvinnal, aki amúgy azonos avval a “romanul” Matei Corvinnal, akit mink még, ugye, köznyelvileg csak igazságos Mátyás királyként emlegetünk.
Szóval volt valami kis széttartás III. Frigyes meg Mátyás közt, na aztán abbul keveredett egy kis hirig, hogy a császár lefejeztette a barátját – itt történetileg némileg belekeveredtem; nem igazán világos, hogy akkor most a császár a saját, a Mátyás, vagy az Erazem barátját fejeztette le, vagy hogy  -, mire Erazem úgy fölbaszta magát, hogy azon melegében legyilkolászta a császárnak valami rokonát, na és ezután költözködött be részben a bújkálódás, részben meg mindenféle gengszterkedés céljából a félkész pecóba.
(Ja, a lényeget meg nem mondom. Hogy azér’ ne úgy képzeld, mintha ez valami rozzant kéró lenne, nem, ez, kérlek, roppant furmányosan egy irgalmatlan nagy barlagnak a szájába van építve, és pont úgy néz ki, mintha az a böszme nagy hegy kitátaná a száját, és épp bekapni készülne, valahogy így:

Meg aztán éppen kicsinek se igen mondanám. Ja és folyóvíz is van, úgy értem, a konyhában, közvetlenül az alant száguldozó kis zúgó felett egy sziklakutat találtunk. Meg falfülkében pottyantóst. Ilyesmiket. Szóval csudadolgok vannak itt, na.)



Öö… ja, beköltözött, mondom, úgy öntörvényűleg, mint önvédelmileg, hogy aztán a fal mögött húzódó rejtett barlangjáratokon sunyiban ki-be grasszálva gördülékenyen vezethesse a háztartást, és – a Frigyes nem csekély bosszúságára – kedvére fosztogathassa a császári kereskedelmi karavánokat. A Frigyes először örjöngött, majd egyenest a trieszti fejedelmet uszította rá. Az persze rákattant, mint pitbull a botra, aztán egy évig meg még egy napig kínoskodott ott a kégli küszöbénél a katapultjaival, míg Erazem közben az őrtoronyból tényleg csurom empátiából sült ökörpecsenyével és frissen szedett cseresznyével kínálgatta a tehetetlen, és időközben erősen leamortizálódott katonákat, meg küldte nekik a meleg baráti üdvözleteit.
Persze végül bebukta a dolgot – és akkor most idézném a prospektus költői pátosszal megfogalmazott vonatkozó megjegyzését: Ravbarnak (tudod, a trieszti főgóré) egy aranyra vágyó áruló szolga és a császári körökben érvényesülni kívánó elvetemült lélek segítségével sikerült Erazemet legyőznie.
Namost a sztori a továbbiakban se nem poétikus, se nem romantikus: a szó szoros értelmében szarrá lőtték szegény Erazemet, pontosabban a pompás kilátással bíró teraszon található kies budit, amit a leomló sziklák rommá zúztak, és ahonnan Erazem – most már sose tudjuk meg, dolgavégeztével, vagy dolgavégezetlenül – távozott az örök vadászmezőkre.
Hát, így tőmondatokban ennyi.
A csizma meg azért kellett, mert zöld harmatban hágtuk a hegyoldalt, és tocsogósra ázott a túracipőm.



769. Filmszínházunk bemutatja: A Dógomvan

2010. május 31. 21:43 - cippo
filmszínházunk_bemutatja kompak[k]t



766. a dán, illetve holland származású egyénrül

2010. május 25. 6:00 - cippo
kompak[k]t

ittELMENTEM
MINGYÁR GYÜVÖK
DÓGOMVAN



625. parti service, avagy terítéken a skorpió

2009. október 6. 19:44 - cippo
kompak[k]t

Másképp a skorpióról senki se szólt.
Persze, az igaz, hogy ÚrSus a vacsora végén némi szarkazmussal ecsetelte, hogy szerinte az egy ülésben elfogyasztott tizennégy szardínia gyönge kis lelkecskéi hogy kísértenek majd éjszaka, mert a tizennégy, az már számszakilag is sok, gyiloknak meg egyenesen szörnyű túlkapás, de vendettáról azért nem volt szó.
A Tigris vette észre különben olvasgatás közben. Valami sötét árnyékot látott átsuhanni a lepedőn, csak úgy hevenyészve a perifériáján, márhogy a látómezejének a margóján – így mesélte később. Milyen helyes kis rák, gondolta, mert cuki kis ollók is voltak a kezében. Pont készült a könnyű testi sértésre, mikor a Tigrisnek leesett a tantusz.
Azt, hogy skorpió, annyira higgadtan és tárgyilagosan ejtette ki, hogy hosszú másodpercekig csak álltam az ágy mellett, és azon töprengtem, hogy jutott ez eszébe pont most. Akkor megismételte, skorpió, mondta mégegyszer, na és ennek a kis recitációjának a tónusából egyszerre kihallottam valami fojtott izgalmat, de csak álltam ott bénán és értetlenül, ő meg akkorra már gerincre vágta a könyvvel, ami annyit tesz, hogy a csukott könyv gerincével nyomta-szorította a matracra, az meg fuldokolva és veszélyesen csapkolódott ide-oda a farkával. Itt aztán megállt a tudomány.

Baszki – nyögtem, meg hogy: baszkibaszki, és komoly lekierő kellett ahhoz, hogy ilyen tömören nyilvánuljak meg e nehéz órán, a Tigris meg közben azt suttogta dermedten, hogy éscsakötcentireameztelentestemtől, én meg újra, hogy baszki – úgy is mondhatjuk, hogy evvel a baszkival lényegében a szűken értelmezett verbális készletemet ki is merítettem.

Kettőbe vágtad, édes, jó Lajosom?

Akkor a Tigris szólt, hogy kellene valami izé. Aha, bólogattam az ilyen kritikus helyzetekben váratlanul megnyilvánuló éleslátásommal, aha, értem, nem akarod összeszutykolni a Sinkovič néni lepedőjét. Mire a Tigris, hogy lófaszt, csak túl puha a matrac, és így még agyonnyomni se lehet. De ugye nem akarod megölni, kérdeztem gyámoltalanul, erre ő, hogy de. Mondjuk stratégiája, az nem volt neki. Azt mindenesetre felmértem, hogy elég nagy megszorultságban vannak, mindketten ágyhoz szegezve, hogy úgy mondjam; kapcsolatuknak láthatólag kényes egyensúlya mindkettőjüket erősen lekötötte. Le kell vágni a farkát, jelentette ki akkor a Tigris, és úgy találtam, hogy ebben a kijelentésben nyoma sincs feltételes módnak, úgyhogy a Sinkovič néni fiókjából elővadásztam egy húsvágó, meg egy kenőkést, mire a Tigris elég bután nézett rám. Arra elmagyaráztam neki, hogy a húsvágó kés széles, azt faszán alácsúsztatom, ő meg a másikkal szépen elkenheti a kis dög száját. Na és akkor itt megint előtört az a minden helyzetben működő hűvös és logikus refaktorálási készsége a Tigrisnek, hogy inkább a kenőkést toljam alá, ő meg majd a húsvágóval felszeleteli, és egyáltalán nem vitatkoztam vele, mert súlyos életveszélyes helyzetben normális ember nem vitatkozik, és különben is, a Tigris egy valóságos savior, mit mondjak, egy hero; alácsúsztattam tehát, a Tigris elvégezte a piszkos munkát, a többi néma csend.

Háromba. Talán nem jól tettem?

Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
Háromba. Talán nem jól tettem?
De, jól tetted, édes, jó Lajosom. Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.



619. só – must go on

2009. szeptember 30. 11:31 - cippo
kompak[k]t

A Tigrisről tudni kell, hogy szerintem tök jól tud angolul, de a mentális korlátai egyáltalán nem esnek egybe a képességbéliekkel, úgyhogy például ebben is tökéletes társ, és ezt mi nagyon jól tudjuk együtt csinálni, hogy merő gátlásból inkább nem szólalunk meg, csak nagyon kifejező tekintetekbe tömörítjük a mondanivalónkat. Mondjuk a Tigris esetében ez a kis frappánsan kiaknázható szemmeregetésünk, tekintve az egy négyzetméterre jutó kivarrt bőrfelületek mértékét, és a Tigris némileg túlzó testmagasságát, idegenek számára eléggé félreérthető; a Sinkovič néni arcán például komolyan megvillant egy kis aggodalom, amikor a Tigris a hatalmas mancsát kézfogásara nyújtva közeledett felé, majd fölétornyosulva ráfókuszált, és egyetlen rendkívül sokatmondó tekintettel hosszú belső monológba kezdett, melyben csodálatos körmondatokban fejezte ki mély háláját a vendéglátásért, de mondani csak annyit mondott, hogy hvala, és közben fogalmilag lerombolta az időt. Na és a Sinkovič néni, aki amúgy szerb, de különben kizárólag németül kommunikál, megértette, és akkor eltűnt az arcáról aggodalom.

A víz is ilyen, hogy az is mentális korlátja a Tigrisnek, legalábbis azt állította magáról. Hogy a tigrisek egyáltalán nem szereteik a vizet. Hogy rendes tigris nem megy vízbe, mert részint a víz hideg, részint nem tud úszni, meg víziszonya is van neki. Namost nem volt.

Az iszonya, az mindjárt ott kiderült, mikor megláttuk a tengert, és csak csöndesen morzsolgattuk a könnyeinket a szemüvegünk mögött. Akkor azért még tartotta magát, bár szerintem ez csak a szalagkorlát, a levezetett ötszáz kilométer, meg a tartózkodó férfipresztizs miatt volt. Aztán belemászott mégis.

Na és hát ezzel a kis korlátlanságával újabb jelentős hányadokat fedett le az önbizalmi vaktérképén.



✍ 276. nagypiac

2008. július 20. 21:19 - cippo
kompak[k]t
"Lenni, vagy nem lenni: az itt a kérdés."

"...nem a szemekben duzzadó patak, a csüggedő tartásu arc, meg a bú többi módja, színe és alakja jelölhet engem voltaképp"

"kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel elveszti önmagát, el a barátot"

"több árt szabj magadnak"


✍ 221. mérlegállás

2008. június 10. 12:31 - cippo
kompak[k]t

Namost a mérlegállás, az az uniós vállalkozásnak egy meglehetősen primér, partizánakciós formája. Kisvállalkozás kis költségvetéssel, adminisztráció, az ugye nincsen. Egyszeri befektetés, meg a szellemi tőke, ami az ötletgazdáé, na és a kivitelezés – egy bróker lazaságával és magabiztosságával valósítja meg.   Annyira kisvállalkozás, hogy szinte nincs is. Európa-szerte nem találkoztam még ilyennel. A maga nemében unicus.

ő a mérleg nyelve, a balantă maga

Főnök és alkalmazott, kettő az egyben. Ha feltűnik a sergent de stradă, fogd a pénzt és fuss, itt a piros, hol a piros, keleteurópai konok, barázdált széleshomlokúság. Két dologra épít: hogy nem tartasz mérleget a fürdőszobában, a calorifer alatt, vagy turista vagy. Az idő kedvező, jobb dolga úgy sincs, business-to-business, egy lejért először is tanulmányozhatod az uniós normatíváknak megfelelően kihelyezett használati útmutatót, azután szakszerűen helyet foglalhatsz a cântar műbőrrel borított fellépőjén. Ő meg mutatja is az ujjával, mondja is, száztizenhárom, az, az, éppen annyi. Végtére is onnan, festett egekből ne fáradj letekinteni, ó vándor, ő a mérleg nyelve, a balantă maga, ez a dolga, erre vállakozott. Nagybányai modern művész.



✍ 218. Sambata Veselo

2008. június 7. 20:41 - cippo
kompak[k]t

Ez csak akkor lesz kép, ha megírod. Látod, zoom to fit vagyok neked, ha úgy akarom – ó, láttad volna csak az előző színt. Te, olyan kettős keresztet te nem tudsz az ujjaidból, mint én, és az nem a track, az az ortodox, hallod, az ujjaim.

első szín - gyere ki

Hát hol van neked ilyen frappáns megoldásod – én az ujjaimból rázom ki rakásra. Kirakósra, anytime I move my finger, ismered, és akkor abból, a görcsös ujjakból kisír a zene.

második szín - ki a fényre végre

Nem éneklek veled – doi… mikrofonpróba, adjad már azt a kurva kontrollt Alex, toljad fölfelé azt a potit a Jákob lajtorjáján, doi [valaki megmondhatná igazán, mit jelent, doi], vagy az életben el nem kezdjük -, se némán, se hangosan, de én, ha elkezded végre [doi], felállok, akkor olyan leszek, mint a Neo a Mátrixban, hogy az ujjaim körül láthatóvá válik a levegő, hogy sűrül, hogy örvénylik. Folyékony gáz, ahogy omlik ki az ujjaimon a gospel.



✍ 210. a displaced person

2008. május 31. 19:49 - cippo
kompak[k]t

Az amerikaiba belekódolják a kommunikációt, és ez jó. A kommunikáció.

Mondok egy példát: a pénztár előtt kígyózik a sor, te vagy a második a sorban. A pénztáros ez előtted állóval van elfoglalva, de a csomagolófiú – vagy csomagolólány – odaszól neked, udvariasan megkérdezi, hogy vagy, esetleg megdícséri az ingedet, szóval kommunikál. És ezt te mindig, minden körülmények között megkapod, mert tudja, hogy ez a dolga, és mert ez a dolga, hát erre koncentrál. Nem azért, mert érdekli – dehogy érdekli -, de ezt szokta meg. Ebben nőtt fel, ezt várják el tőle és ő is ugyanezt várja el, ha ő megy vásárolni. És ettől jól érzed magad. Hogy úgy érzed, figyelnek rád, érted?

[hazalátogat amerikából. boldog, jól érzi ott magát. gesztusaiban csupa ütnikészség ember. ahogy mesél]

Most nem azt mondom, hogy ez nekem olyan szimpatikus, ez az amerikai életszemlélet, végtére is nem azért élek ott. De legalább úgy tesznek, mintha.

Az persze vicces, hogy egy átlag amerikai agyában Európa lényegében annyi, mint Nagy-Britannia; körülbelül legalábbis ezt gondolja Európáról. Meg persze azt hiszi, hogy itt csupa jobb kormányos autó szaladgál az utakon. És mivel különben sem érdekli, hol van Miskolc, minek fárasztanám magam, amikor valaki megkérdezi, honnan jöttem – egyszerűbb azt mondanom, hogy Európából. Amúgy meg miért érdekelné az amerikait, hol van Miskolc, amikor azt sem tudja, hol van Idaho?

[az amerikai nem egyénieskedik. közösségben gondolkodik, nem ragadja el a saját egoja, mert az megbontaná a rendet.

az amerikai végtelenül megértő: elfogadja, hogy nincsenek látványos építészeti műremekeik, hogy sivatag van, meg forróság. hogy meló van. hogy mocskos a tenger és a tengerben cápák vannak – ebben tud csak igazán elfogadó lenni: úgyis reménytelenül hideg a víz, és különben sem megy olyan vízbe, amelyben nála nagyobb halak úszkálnak. az amerikai profin tud úgy csinálni, mintha]



✍ 205. nippon nipp

2008. május 27. 17:49 - cippo
kompak[k]t

Arról, hogy szeretik-e a japánok a vendégeket.

Szín: Osaka, metró, csúcsidőszak [ez ismerős], peronőr a fehér kesztyűt felhúzza, kis rásegítés, kérem igyekezzenek a beszállással.

Szereplők:

  1. Asszony – ötven körüli, tradicionális japán öltözetben [szép divatja van] – ritka vizuális élmény, van ilyen.
  2. Férfi – jellemzően öltönyös-aktatáskás, junior harmincas [Nyk Hai].
  3. Férfiak kara – a férfiöntudat delelőjén, mind európai, mind vendég a földi teljességben.

A továbbiakat minden szerkezeti hagyományt és normatívát felrúgva, puritán egyszerűséggel foglalnám össze egy rövid, epikus képben.

Asszony kurta, mély önvizsgálat után araszolni kezd az egyetlen szabad ülőhely felé. Nyk Hai hopp a hely, lecsap, test préselődik test elé, alá, ül Nyk Hai az ülésre, a csaknem leereszkedő Asszonynak alája, ül. Férfiak kara, cseperedvén bizonyos európai kultúrkör forró, matriarchális emlőin, egészséges hímsovén öntudattal felpattan, int, helyet foglalni tessék.

Lehellet megszegik, asszony dermedve áll, csak a szája préselődik szorosabbra. Riad, mint mikor kutyának parancsolva üvöltnek, helyedre.
Nyk Hai mozdulat nélkül megy tönkre. Asszony nemkülönben. Európai kultúrgorombák a Férfiak kara.

Namost. Első a Vendég. Második a Férfi. Azután jön a Nő. [Nő erős, csak úgy mondom, nem rinyál jajaderekamot, nincs hely, nincs hely. Nincs helye gyengeségnek, Nő erős, csak úgy mondom.]

A történet arról szól. Amikor az otthonodban pofán basznak. Már bocs. A történet arról szól, hogy van néha ilyen váratlan-véletlen seppuku. Rituális öngyilkosság, pusztán elbeszélésből. Az egymás mellettiből, gondolom, érted.

A történet többé-kevésbé vendég etikett. Nippon nipp, csúf kis porcelán, a polcra tehetős fajtából.



✍ 203. kanalas game, avagy az üdvösség ára

2008. május 25. 20:21 - cippo
a_mozigépészről kompak[k]t

Mert imádkozni sokféleképpen lehet. Ki hogy képzeli üdvösségét, ugye. Keresztényi kultúrkör szent áhitatában az Atyának jobbján, onnan jön el, ugye, ítélni élőket és holtakat, angyalfanfárok, a test feltámadása, miegymás, ahogy az Írás tanítja. Megváltó, Miatya, legyen világosság.

És akkor organikus Buddha. Gondolnád, sövényangyal, illatos magyal, fazonra nyírva, ilyesmi. De nem. Maga csinálta magát, fura ent-isten, bodor a levele. Vagyishogy hínár. Alga. Valami vizi izé. Él. Éltetik.

Namost ez úgy megy, hogy jön a bevásárlószatyros-kalapos, vagy az aktatáskás-öltönyös, mondjuk ebédidőben, vagy ad hoc, amikor épp van hozzá kanala [ó, fordulatokban, színekben bővelkedő, te, te], aktatáska lábhoz, fogja a kanalat, megmeríti, fölcsapja rá a vizet, fölfröccsenti lazán csuklóból, és akkor az a hínárvagyalga így locsolódik, inni kap. Organikus Buddha-ent, segítői is vannak, jobbról-balról két kisebb, amolyan halálangyalok, van nekik piros nájlonpartedlijük. Kis Buddhák. Mindkettő alacsony. Mindkettő kopasz. Az összefüggés, erre célozgatok, hogy ezeknek eléri a fejét a bevásárlószatyros-kalapos, vagy az aktatáskás-öltönyös, ezeknek nem fröccsent, önt. Borít. És akkor lesodródik a kőről a vizi izé, kopaszra locsolják.

Így imádkoznak, érted, ilyen egyszerűen, hogy van ez az organikus szentháromságuk, és életben tartják őket. Nincs túllihegve. Egy neked, egy neked, egy neked. Meg a hit, hogy jön majd egy másik aktatáskás, meg egy harmadik szatyros-kalapos, az is csap rájuk egy keveset. Hogy így együtt pont annyi a csapat, amennyinek lennie kell.

és akkor kitűzi szépen az üdvösséget a templomban

Na és ezek után száz jenért megveheti az üdvösséget a paptól. Vagy ha a pap épp ebédel, automatából, apróért. Kis fatáblán. Papíron persze olcsóbb. Szépen ráírja, hogy csókolom, ide megyek a szomszédos lóverseny-fogadóterembe, négy szerény szelvény mindössze, kérhetnék néhány nyerő tippet? Nincs túllihegve. És azt az üdvösséget kitűzi aztán a templomban valahová, és elmegy szépen a szomszédos lovira, az idejébe még épp belefér.

Imádkozni sokféleképpen lehet.



✍ 196. Kompak[k]t (útinapló)

2008. május 21. 19:56 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései
2008.05.21. 16:09

Lost In Translation

Egy sima, egy fordított



✍ 195. Abbázia

2008. május 21. 12:05 - cippo
kompak[k]t

Van egy hely, ahol az idő burkát folyton áttöri a múlt. Vetítődik. Rá a mára. Annyira keveredik csak össze, mint a melanzs tetején a tejhab, meg a kávé. Montázsszerűen.
Esőben sós nyákon füstölő gumik meredek, szűk utcákon. Mozdulatlan, máskülönben.

Abbázia, még a régi ország

Presszó-klasszikus, szocreálban. A lambéria műanyag, a burkolat fekete-fehér metlachi csempe. Kis kerek asztalok, ilyennel szoktunk békávésat játszani – Kálvin tér következik, kérem, igyekezzenek a le- és felszállással. Kéknyakkendős helyi buszsofőrök a pultnál állva reggeliznek tintahalas szendvicset és forró feketét, üresen. Turista itt nem fogyaszt, csak kérdezősködni tér be. Ha mégis, respektálja, hogy a kifli roppanós, a sonka vékonyra szelt, de dupla a sajt alatt, és uborka, mindenekfölött. Másnap már a helyiek otthonosságával kéri a kávéját horvátul. Becsülik ezért.
A falon két fotó a múlt század elejéről, egymással szemben épp. Az egyiken Abbázia, a másikon Budapest.

Abbázia, az nem ez az ország. Az még a régi ország.



✍ 193. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 20. 8:57 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:

2008.05.20. 10:41

Az élet sűrűje

Nem kell mindig kaviár

vattacukor másként



✍ 189. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 18. 16:25 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.18. 14:15

Isa, pur es homou

s hinto

Kelet Az Kelet



✍ 187. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 16. 19:02 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.16. 16:55

Tour de France



✍ 184. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 15. 15:27 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:

2008.05.15. 17:27

hosszú lábú asszony

Csak a Fradi! Csak a Fradi!



✍ 183. szótlan, szigorú, székely

2008. május 15. 12:30 - cippo
kanonizált_történetek kompak[k]t

…megéltem itt, pontosan kilencven…agusztus végin, hogy éneke'tük a nagyházba a Székely himnuszt, s itt vót az országos… ö… turisztikai, vais a tájékozódási versenynek a döntője. S úgy kerűt, hogy egy … zenekarbul a prímás, a tangóharmonikás itt vót, s a gondnok szót, hogy … há' mosmá' haza kéne menjetek, me' eleget orditottatok itten, s ahajt húzott a tangóharmonikás az ő fülüknek is egyet – de ugy a … terem teli vót, igy élire vótak állitva, annyian vótak. S vót egy haverem, amelyik segitett nekik, Fülei Laci, s akkor reatért a Székely himnuszra, fölálltunk, s énekeltünk, s monnom: az olá zászlót kitűzted, most menj, állitsd föl űket, hogyha székely himnusz jő, ne a seggükön üljenek e, álljanak fő'. É'ment, s mondta nekik, hogy: ne haragugyanak, álljanak fő', mer ez a székelyek himnusza. Fölálltak szépen az egész országbol, s álltak, mig elénekeltük, s avval szépen aztán vették el a villanyt, s mentünk haza. Ugyhogy … a sok hurcoltatás és a cirkuszé' megéltem azt is, hogy az olá fölállt, míg én énekeltem.

szótlan, szigorú, székely

[kanonizált történet – a világ képes fele]



✍ 181. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 14. 15:03 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.14. 16:35

fotográciák (foto-k)

miszlik? sarang? :)

"Oh Lord Won't U Buy Me..."



✍ 179. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 13. 14:41 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.13. 15:42

iparos

csakatoyota, csakatoyota :)



✍ 176. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 12. 13:08 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.12. 14:45

Garp szerint a világ

folyó, tejjel-mézzel

szelíd rotorosok



✍ 175. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 11. 17:38 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:
2008.05.11. 16:04

a bálnalovas, és egyéb macskaságok

én e :)

vvv...



✍ 173. kompak[k]t (útinapló)

2008. május 10. 15:52 - cippo
kompak[k]t

UrSus bejegyzései:

2008.05.09. 14:45
Helpsinki már. Itt majdnem mindenki finn. Hm.

kanári :)

2008.05.10, 17:07
Osaka vazze…

kanszáj