1282. Szabó Magda: Ókút (20) – Magánszám

2014. szeptember 29. 10:31 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 1 lábjegyzet

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 19. Váradi Mária

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

21. Szibill

“Persze hogy a Bovarynéban minden részvétem Bovary úré volt, és csak a fejemet csóváltam, mit békétlenkedik annyit az az asszony. Úgy gondoltam, ha magam volnék Emma, én bizony jobban méltányolnám azt a derék orvost. Ritkán örültem annyira, mint amikor kiderült, hogy megmérgezte magát, szerintem úgyse volt létjogosultsága.

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1279. Szabó Magda: Ókút (19) – Magánszám

2014. szeptember 22. 10:51 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 1 lábjegyzet

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 19. Iskola, férjeim – 21. Szibill »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

20. Várady Mária

“A füzet tanúbizonysága szerint két dolog kötötte le figyelmemet, a politika és a szerelem. A politika még csak meg volt magyarázható, tanrendünk tükrözte a húszas évek Magyarországának eszmevilágát. Soha életemben nem láttam idegent a görög B. nénin és a kis ezredesen kívül, ám lírám megvetéssel ostorozta a köröttünk élő népek apraját-nagyját, a nagyhatalmakat sem különben, amiért magunkra hagytak bennünket nagy veszedelmünkben; indignálódva felhívtam figyelmüket arra, mit tettünk mi, magyarok, a világért különféle történelmi időszakokban, több államot meg is fenyegettem, hogy várjanak csak, lesz még a kutyára dér.

Honfibánatom és vad magyarságom még csak érthető következménye volt az iskolai tananyagnak, ám hogy a bánatos szerelmes póza honnan ragadt rám, azt utólag se tudtuk kideríteni.

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1269. Szabó Magda: Ókút (18) – Magánszám

2014. július 21. 18:37 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 1 lábjegyzet

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 18. Ébredés

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

19. Iskola, férjeim

“Első férjem Winnetou volt, az indiánvezér, leginkább hallgatagsága, tartózkodó magatartása és állandó segítőkészsége miatt választottam (még akkor nem sejtettem, milyen alapvető igényem marad felnőtt koromban is, hogy merev, hallgatag, tartózkodó férfi figyelme forduljon felém), cseppet sem zavart, hogy May Károly nem hagyta életben a harmadik kötetben, nem vettem tudomásul, nekem élt. Csak vadásznia nem volt többé szabad, mert sajnáltam az állatokat, így mindig vendéglőben étkeztünk, és persze elvégeztettem vele az egyetemet, mert kicsit zavart, hogy nem járt iskolába.

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1268. Szabó Magda: Ókút (17) – Magánszám

2014. július 14. 19:46 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 17. A versek

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

18: Ébredés

“Ha nem voltam beteg, nem fájt semmim, és mégis felébredtem, legtöbbször nem jeleztem semmivel, feküdtem némán tovább. A nappal átélteket boncolgattam, törtem a fejemet mindenfélén. Néha féltem is, vagy aggódtam valami miatt, a nappalok fényesek voltak, tele játékkal, a töprengés és kétely időszaka inkább az éjszaka volt.

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1266. Szabó Magda: Ókút (16) – Magánszám

2014. július 7. 16:24 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 16. Az idő – 18. Ébredés »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

17. A versek

“Nem zavart, hogy nem tudom, mi áll a könyv tábláján. Belelapoztam, láttam, hogy verseskönyv. Keresgéltem egy kicsit benne, aztán megállapodtam az Ötödik Lászlónál, a római ötöst nem tudtam elolvasni, de az, hogy valami így kezdődik: Vé László, mindjárt tetszett. Elolvastam végig, aztán újra kezdtem, aztán harmadszor is elolvastam, aztán elkezdtem motyogni, végül rémülten és boldogan leültem a földre, majdnem olyan bizonytalan egyensúllyal, mint aki hirtelen leitta magát, s most nem bír megállni a lábán.

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1264. Szabó Magda: Ókút (15) – Magánszám

2014. június 16. 13:21 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 15. Tihany – 17. A versek »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

16. Az idő

“Rólam azt mondták, megnőttem, a szüleimről, hogy megöregedtek. Valami történt velünk, s ami történt, nyilvánvalóan az idővel volt összefüggésben…

szm

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1262. Szabó Magda: Ókút (14) – Magánszám

2014. június 2. 14:50 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 14. A gályarab – 16. Az idő »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

15. Tihany

“Nehezen éltünk, de azokban az években szinte mindenki nehezen élt Magyarországon. Tudtam, hogy sok a gondunk, de nem éreztem, barátnőimnél folyton hallottam panaszkodni a szülőket, nálunk sose panaszkodott senki, tulajdonképpen mindig csak nevettünk.

Anyám gyakorlati zsenialitása valahogy mindig előteremtett mindent a semmiből, apám ambíciótlansága olyan határig megtartotta őt sajátságos játékaink és mulatságos szenvedélyeink számára csak nekünk, a családjának, hogy életem első évei úgy rögzültek bennem, nincs az a mesebeli királylány, akinek olyan jó dolga volna, mint nekem, örök meseszóval, különös magánvilágunk kulisszái között.

Hogy a gyermekkorom rendkívüli, hogy boldogabb vagyok másoknál, többet kapok, nemcsak kulturális, de emberi, s ha ismertem volna már ezt a szót, művészi tekintetben is másoknál, már akkor, egészen kisgyerekként is, világos volt előttem.

27861

a hang-játék:

 
[kép: Fortepan, zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1260. Szabó Magda: Ókút (13) – Magánszám

2014. május 26. 21:04 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 13. Művészetek – 15. Tihany »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

14. A gályarab

“Apám, ha a Kollégiumban sétáltunk, gyakran beszélt a reformációról, most derült ki, nem értettem én abból semmit. Időérzékem nem volt, ami nem a jelenben történt, eléggé összemosódott, csak árnyalati különbség volt a között, ami apám fiatalkorában esett meg, vagy akkor, mikor Árpád fejedelem hazánkba vezette a magyarokat a Vereckei hágón. A sókereskedő erdélyi fejedelmek vagy Mária Terézia időbeli hovátartozása semmiben sem különbözött, mondjuk, a Szabó nagyapámétól, régen volt, régebben, mint a tegnapi nap, nagyjából követhetetlen, kusza távolságban.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1256. Szabó Magda: Ókút (12) – Magánszám

2014. május 12. 16:35 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 12. A képek – 14. A gályarab »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

13. Művészetek

“Fogalmam se volt róla, mi a sorok különös szívverése, amelyet érzékeny fülem megérzett, de egyet tudtam, biztosan tudtam, hogy amit valami költő megírt, vagy amit színpadon mondani kell, mondani és nem muzsikálni, az hozzátartozik az életemhez, s ha nélkülöznöm kellene, nem tudnék boldog lenni soha már, mert nekem meg ez kell úgy, mint áldott öreg koldusunknak az a bizonyos kenyér.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1255. Szabó Magda: Ókút (11) – Magánszám

2014. május 5. 14:11 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 1 lábjegyzet

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 11. Karácsonyi ajándék – 13. Művészetek »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

12. A képek

“A lap amúgy is rejtelmes volt, mert a hátlapjára nem volt írva semmi, egyetlen szó sem, csak a dátum meg a hét napja: Debrecen, 1915. VI. 17. Csütörtök. Soha életemben nem láttam még hasonlóan értelmetlen dolgot: az ember írja tele a lapot, ha már küldi, felbélyegzi.
A kép egyébként tetszett: egy kislány látszott rajta, középen elválasztott, hosszú, barna hajú gyermek, óriási világos íriszű szeme beszédes, szelíd. Orra, gömbölyű álla, feje formája tökéletes, párnás vállát valami sálszerű, áttetsző fehér anyag borította, jobbjában meg csokrot tartott, pár szál hosszú szárú, fehér rózsából. A kép alatt, ahol a rózsaszálak beleolvadtak a selymes 191barnaságba, az eddigi értelmetlenségeket felülmúló értelmetlenség állt, mert oda, a kislánykép alá már írt apám, szerencsére négy szót csupán, így is meglepően hamis volt az üzenet: A haja azonban szőke.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1253. Szabó Magda: Ókút (10) – Magánszám

2014. április 28. 14:06 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 10. Galléros köpenyeg – 12. A képek »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

11. Karácsonyi ajándék

“A karácsony, főként az ajándékozási része, minden esztendőben nagy izgalmat és örömet jelentett. Miután, ahogy eszmélni kezdtem, közölték velem, hogy amit kapok vagy kapunk, nem a Jézuska hozza, hanem az enyéim adják, s nekem is módomban áll örömet szerezni másoknak, magam is hamar aktív szereplőjévé váltam a karácsonynak; nemcsak a megajándékozott voltam, hanem az ajándékozó is.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1246. Szabó Magda: Ókút (9) – Magánszám

2014. március 31. 21:34 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 09. Színház – 11. Karácsonyi ajándék »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

10. Galléros köpenyeg

“Mindig örültem, ha erdélyi rokonok látogattak meg bennünket, mert sose jöttek üres kézzel, egyszer az egyik narancsot hozott. Addig nem láttam narancsot, a húszas évek közepetájt még nem volt nálunk behozatal. Magát az unokatestvéremet is akkor ismertem meg, addig nem találkoztunk, fiatal özvegy volt, és riasztó, de 161kellemes meglepetéssel szolgált. Megláttam ugyanis mosakodás közben a mellét, és én még nem láttam fiatal női mellet soha, csak idősebb nőét. Álltam mellette a fürdőszobában, bámultam rá, meghökkenve attól, amit észrevettem: milyen szép ez a meztelen felsőtest, milyen más, mint az anyámé, úgy szemléltem, mint egy tárgyat, mintha nem volna eleven, míg föl nem figyelt rá, hogy nézem, magára nem kapta a törülközőjét, és majdnem ingerülten föl nem szólított, keressem meg, mit hozott nekem Erdélyből, ott van a kofferjában, barna zacskóban, vegyem ki, nem illik kislányoknak a fürdőszobában álldogálni, és nézni, hogy más mosakodik.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1245. Szabó Magda: Ókút (8) – Magánszám

2014. március 24. 21:26 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 08. Hitélet – 10. Galléros köpenyeg »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

09. Színház

“Hogy színház van, s hogy végül is mi az, mit jelent, ad, milyen, szinte az első fogalmakhoz tartozott, amire megtanítottak. Apám előszedte színészkép gyűjteményét, óriási kollekciója volt az ő ifjúsága idején divatos színészek civil képeiből, és olyanokból is, amelyek egy-egy híres színdarab fontos jelenetében ábrázolták az illetőket, s habozás nélkül feláldozta kedves emlékeit, hogy örömet szerezzen nekem. (Ha anyám nem volt a szobában, még célozgatott is arra, hogy pályakezdése – fiatal polgármesteri titkár korában – sok színházzal, színésznővel kapcsolatos élményt őriz. Sunyin mondta, ravaszkásan, s hagyta, gondoljak, amit akarok.) Kinyírta a színészek figuráját a kartonból, s hogy meg tudjanak állni, még keménypapír támaszt is ragasztott nekik, így aztán számtalan színdarab számtalan jelenetét tudtam felállítani a magam színpadán.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt:
Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1241. Szabó Magda: Ókút (7) – Magánszám

2014. március 17. 23:25 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 07.  A tenger – 09. Színház »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

08. Hitélet

“Mihelyt megtudtam, hogy Isten választottaihoz megpróbáltatások és csapások mérésével közeledik, így fürkészi ki, mennyire hű hozzá az illető, szívből reméltem, engem nem szeret túlságosan, nem is vagyok a kiválasztottjai közt, így sose lesz kíváncsi rá, én hogyan gondolkozom, és adott esetben mit viselek el. Ilyen tekintetben éppen az adott némi vigaszt, ami egyébként megijesztett: hogy mindent lát meg hall, úgy gondoltam, nem leszünk semmiben kívánatosak, elvégre hallhatja, apám miket mond a fáskamrában, mikor káromkodik, anyám reformátusnak született, aztán áttért katolikusnak, férje is kettő volt, a gyerekei is kétfélék, ez se lehet rendes dolog, magamról már nem is beszélek, mert én a legnagyobb örömmel kinyomnám az unokahúgom szemét, ha szabadna, akinek anyám az én meséskönyvemet nyújtotta át ajándékképpen és örökre, az én csudaszép könyvemet, aminek a tetején egy kisfiú ült egy kagyló fenekén, mert nem volt hirtelen a keze ügyében más, amit odaadhatott volna annak a gyereknek.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1239. szolgálati

2014. március 10. 11:55 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

Úgy alakult, hogy a mai podcast epizód betegség miatt elmarad. Megértéseteket köszönöm.



1237. Szabó Magda: Ókút (6) – Magánszám

2014. március 3. 22:08 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 06. Állatok – 08. Hitélet »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

07. A tenger

“– Hol van a tenger, Dolna? – kérdezte apám. – Hol engedted szabadon a halaidat?
– A lefolyóban.
Sült krumpli volt, anyám nagyon lassan kettétört egyet, gyönyörű, szürkészöld pillantását lesütötte a tányérra. Apám hallgatott, mindketten hallgattak, annyira, hogy valami névtelen aggodalom fogott el, valami riadt kétely.
– Hát nem ott van? – néztem át az asztalon, és szinte szűköltem az aggodalomtól, mert szerettem a halacskáimat, valami forró, édes szenvedéllyel, s olyan önzetlenül kívántam nekik a szabadságot, hogy majd beleszakadt a szívem. Csak nem engedtem rossz útra őket, mikor jó kislány akartam lenni 116végre, olyan igazi, mesebeli kislány? – Hát nem arra van a tenger?

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1236. Szabó Magda: Ókút (5) – Magánszám

2014. február 24. 14:00 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 05. Figurák – 07. A tenger »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

06. Állatok

“Elsőnek én hussantam, lezárva szememet, mikor a végére értem a csúszkának, apám eredt a nyomomba, szállt, elegánsan, mint egy fecske, csalta a nagybátyámat is, de az a fejét rázta, nem akart velünk csúszkálni. Apám nem erőltette, én meg tudtam, miért nem teszi, isten szolgájának valószínűleg nem illik behunyt szemmel vagy pláne a fél lábával kopogva sikankózni. Ugyanakkor rendkívül boldoggá tett, hogy nem vállalkozik rá, ez mutatta, igazolta mégiscsak nem az apám voltát s azt, hogy ha közeli rokon is, de idegen. Apám fütyülne rá, ki mit gondol 104vagy mond, ha a gyerekével játszhatik, és apám, ha pap volna, bizonyára el is intézné a jóistennel, hogy ilyenkor ne nézzen rá, vagy ha igen, inkább örüljön, hogy szolgájának ilyen jó kedve van, és így átengedi magát a szélnek, a fagynak, a télnek.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1233. Szabó Magda: Ókút (4) – Magánszám

2014. február 17. 16:43 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 04. Önarckép – 06. Állatok »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

05. Figurák

“Majdnem szemben a mi házunkkal, a túlsó oldalon lakott a Vöröshasú, a rejtelmes pap, a nagy aranykereszttel, aki apám barátja volt, szépen kellett köszönnöm neki, s aki mindig megveregette illatos kezével az arcomat, hiába húzódoztam. Szégyelltem pedig a társaságában mutatkozni, mert a reverendája kétségbe ejtett, azt hittem róla, női ruha, ez annyira degusztált, hogy egyszerűen nem bírtam róla beszélni, így aztán senki se magyarázta meg nekem, hogy tévedek. Úgy gondoltam, aki nem átall nagy, vörös női övet kötni a derekára, és férfi létére szoknyában járni, attól minden kitelhetik, s ha egyszer felfújja a szél azt a fekete női ruhát, és kilátszik, hogy milyen a bugyogója, az lesz csak a nagy szégyen. A szelíd és gyermekkedvelő, finom, művelt prelátustól sokkal jobban tartottam, mint attól a bőrkabátban járó, nagyon piros ajkú, nagy bajuszú, parázsszemű férfitól, akire a szüleim hamar felhívták a figyelmemet, hogy ki kell térni az útjából, mihelyt meglátom, és eszembe ne jusson rá hallgatni, ha szól vagy ajánl valamit, ha meg cukorral kínálna, csak fussak el, vagy kiáltsak segítségért. „Szatír” – mondta apám anyámnak, ennek a szónak nem volt értelme számomra, csak azt gondoltam, valami alantas foglalkozás, olyasmi, mint a hóhér vagy a sintér. Loholtam hát, ha megláttam, ahogy utasítottak, bár nem látszott a szatír félelmesnek, és úgy gondoltam, valamit csak kell csinálnia, nem tehet róla, hogy éppen szatír lett, ha egyszer nem kapott más állást, hát miből éljen. De akármit csinál is, még mindig sokkal emberségesebb külseje van, mint a Vöröshasúnak, mert legalább nem jár női ruhában. A szatír elől utasításra menekültem, a prelátustól azért, mert valóban féltem tőle, nem értette szegény, miért futok, ha egyedül vagyok, kiabált utánam, csalt, kis eretneknek nevezett, és nagyokat nevetve azt mondta, menjek csak oda, tudja ő az apámtól, hogy szeretem a cukrot, ad ő nekem, csak menjek. Hogyne, még cukor is, azt lesheti! És még a szatírral ijesztgettek, aki soha életében nem ajánlott nekem még csak egy szem bonbont sem, s aki egyáltalán csak egyszer szólt hozzám, akkor is nagyon tisztelettudóan azt érdeklődte meg, milyen vagyok, ha pucér vagyok, ami elvégre nem olyan nagy dolog, hogy ne lehetne megkérdezni. Mondtam is neki, hogy nincsen még mellem, szaladva mondtam, de azt reméltem, azért megérti.

szm

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1229. Szabó Magda: Ókút (3) – Magánszám

2014. február 10. 14:44 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 2 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 03. A város –  05. Figurák »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

04. Önarckép

“…a muzsika előidézője és teremtője a bot: a karmesternek is botja volt, míg fel nem emelte, abban a vájatban, ahol a zenészek ültek, csak néha-néha pittyent valami, de mikor fellendült az a pálca, egyszeriben elkezdődött a muzsikálás. A színpadon az énekesek produkciója is összefüggött a bottal, nyilván azok hangja is a botból áradt, azt gondoltam, mi különösen tehetséges család vagyunk, mert az én szüleim bot nélkül is tudnak muzsikálni, ez nyilván olyan külön adomány, mint amiről annyit hallottam, őseim irodalmi tehetsége. Évekig nézegettem, emelgettem minden férfilátogatónk botját, nem ad-e hangot, ha felemelem, s évekig hittem a színházi zenekarról is, hogy tagjai csak azért ülnek ott, mindenféle hangszerrel a kezük ügyében, mert így szebb a látvány, de voltaképpen nem csinálnak semmit, a zene, a nyilvánosan színházban vagy utcán hallott muzsika feltétlenül varázslat, a pálca műve.

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1225. Szabó Magda: Ókút (2) – Magánszám

2014. február 3. 22:40 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 3 hozzászólás

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is. Még mindig.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

« 01. Ókút / 02. Szüleim – 04. Önarckép »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

03. A város

“Az utcák mentén sikankó húzódott, nemcsak én csúszkáltam rajta, a szüleim is, senki más gyerek szüleit nem láttam soha a gyerekeikkel együtt csúszkálni. (Anyám harminchárom éves volt, mikor születtem, apám csaknem negyven.) És senkinek nem volt olyan elegáns szánkója sem, mint nekem, apám csinálta ládából, lécekből, maga faragta kutyafejű támlányát, s önmagát fogta be lónak, rohant velem a hóban, az emlék évtizedek múltán is boldogító, vad, elemi örömmel keveredik, a csodálatos rohanáshoz hozzátartozott a hideg, a tél keménysége. És a tél volt a nagy képzőművészeti alkotások ideje is, a hentesművészek szezonja, akik abban versenyeztek, ki tud szebb csudát faragni a kőkeményre fagyott zsírból. Micsoda felejthetetlen alkotások ültek a kirakatokban: fagyos zsírtömbből készített Petőfi Sándor, zsírtemplom, zsírgulyás, zsír kilenclyukú híd zsírpusztával, pici hullámokat fodrozó, sekély zsírfolyóval.

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1222. Szabó Magda: Ókút – Magánszám

2014. január 27. 21:23 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám ókút 1 lábjegyzet

[Esmeraldának, karácsonyra, születésnapra, sőt. Jövőre is.] 

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

03. A város »

az eredeti:
Szabó Magda – Ókút

01. Ókút
02. Szüleim

“Hajdani házunk udvarán, közvetlenül ott, ahol az udvarba léptünk a kapubolt alól, számtalan apró kavics csillogott egy sarokban. Ha esett, a csatornából alázúduló víz tisztára öblögette, meg-megmozgatta a fényes, kerek kövecskéket. Tilos volt játszanom velük, s ezt nehezen tudtam elviselni, mert szerettem minden kavicsot, minden pocsolyát. A kavics gömbölyű volt, tarka, drágakőnek tűnt gyermekszememnek, a pocsolya meg maga a végtelenség; az ég, de vízben, vízből, felhő, de csak a képe, a ház vagy akár én magam, igazán és mégsem igazán.

Apám-anyám indokolta a tilalmat, mert tudta, csak úgy, parancsszóra, nem engedelmeskedem. Elmondta, hogy az udvar sarkában, ahol a kövecskék tarkállanak, kút volt valamikor, ókút, régen betemették már, ám az ókutak álnokok, a föld besüppedhet, megnyílhatik alattam, és akkor végem. Ha egy ókút berogy, behörpöli a rajta állót.

Szerettem a szüleimet, nem akartam keseríteni őket azzal, hogy ellenállok tilalmuknak, holott nem tudtam elfogadni érvelésüket. Én nem rettegtem az ókúttól, én vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb nem is történhetik velem, mint hogy csakugyan megnyílik a kavicsos felszín, s én lassan alásüllyedek. A látható kutak varázsa is vonzott, hát még egy láthatatlané, amely azzal kecsegtetett, hogy megláthatom mindazokat a titkokat, amelyeket ott őriz a kútfeneken. De álltam, amit megígértettek velem, csak messziről néztem a tilalmas helyet, sóvárogva és engedelmesen.

Ők ketten folyton megpróbáltak elhárítani rólam valamit, aminek nem tudták a nevét, de amit mögöttem éreztek születésemtől fogva. Holtig nem jöttek rá, mi az, csak féltettek tőle, s megpróbálták megszabni útjaimat, kijelölni életemben a veszélyes pontokat, mint egy középkori térképen a hajdani térképírók. Az élet irgalmas volt hozzájuk, holtukig megtartotta őket abban az illúzióban, hogy közém s a közé a számukra örökké definiálhatatlan valami közé állhattak, amitől annyira féltettek: sosem realizálták mesterségem hörpölő erejét.

Elhagytak már mind a ketten, a várost, ahol életem első huszonhárom évét töltöttem, magam hagytam el. Ha visszalépek a régi ház kapuján, nem kiált rám szeretetük tilalma, összegyűjthetem a kavicsokat, ráhághatok az ázott földre. Ha megnyílik az ókút, alásüllyedhetek oda, ahol még minden áll és változatlan, gyermekkorom díszletei közé, és visszahívhatom azt, ami volt, azokkal együtt, akik voltak, akik mi voltunk. Bármi történik velem odalenn, nem riasztok meg senkit, régi udvarunkban idegenek élnek. Nincs, aki utánam kiáltson, felnőtt vagyok, sem apám, sem anyám.”

a hang-játék:

 
[zene: Astor Piazzolla] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1198. Dashiell Hammett A jobbkéz halála (3) – Magánszám

2013. november 4. 23:30 - cippo
folytatásos Hammett Magánszám

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dashiell HammettA jobbkéz halála (3.)

“A vihogása megakadályozta abban, hogy beszéljen, ezért igenlő válaszát azzal jelezte, hogy a fejével le-föl bólogatott, mire a kecskeszakálla úgy nézett ki, mint egy fekete kisseprű, amely a nyakkendőjét tisztítja.”

a hang-játék:

 

Vége

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1196. Dashiell Hammett A jobbkéz halála (2) – Magánszám

2013. október 29. 0:25 - cippo
folytatásos Hammett Magánszám

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dashiell HammettA jobbkéz halála (2.)

“A vihogása megakadályozta abban, hogy beszéljen, ezért igenlő válaszát azzal jelezte, hogy a fejével le-föl bólogatott, mire a kecskeszakálla úgy nézett ki, mint egy fekete kisseprű, amely a nyakkendőjét tisztítja.”

a hang-játék:

 

Befejezése következik…

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



1194. Dashiell Hammett A jobbkéz halála (1) – Magánszám

2013. október 21. 23:53 - cippo
folytatásos Hammett Magánszám

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dashiell HammettA jobbkéz halála (1.)

“A vihogása megakadályozta abban, hogy beszéljen, ezért igenlő válaszát azzal jelezte, hogy a fejével le-föl bólogatott, mire a kecskeszakálla úgy nézett ki, mint egy fekete kisseprű, amely a nyakkendőjét tisztítja.”

a hang-játék:

 

Folytatása következik…

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Feliratkozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.



913. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/IX. – Nyilasmisi szubjektív

2011. május 14. 12:14 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
II. rész
Délután
IX. fejezet

… Élni azt jelenti, hogy túlélni. Csecsemő vagy, s már vén, bölcs embereket élsz túl. Virágok jönnek, s túléled őket. Élsz, amikor már elillant a tavalyi hó. Házakat, utcákat látsz eltűnni, és élsz. Állatfajok tűnnek el életed folyamán, nyelvek mondják ki utolsó szavukat, S te élsz. Erdők lesznek füstté, te túléled őket. Mindig máshol kaszál a Halál. Azt hiszed, nem érhet hozzád.

Vigyázz! Sokáig lehetsz kivétel, végül szabály leszel.

Vannak, akik ravasznak vélik magukat: úgy irányítják tekintetüket, hogy átnéznek a csontváz csontjai közt. Megesküdnének, hogy bezárult a nyílás, nem folyik többé homok a homokórában. Azt hiszik, nincs kasza, mert nem hisznek benne!

Töltsd napjaidat jobban! Számold a szaladó homokszemeket! Nézd a két kezet, amely szitálja őket! A Szükségszerűség ujja mutatja irányukat, a Véletlen keze válogatja az egyformák közt a soronlevőt. Ananké és Tykhé csak egyben egyeznek meg: az egyik az utolsó lesz! Una ex illis ultima! …

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



908. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VIII. – Nyilasmisi szubjektív

2011. május 1. 0:43 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
II. rész
Délután
VIII. fejezet

… Tőlünk fél órányira olaszok élnek – hallom -, már régen itt vannak, nagy szőlőjük van, jó vörös boruk, az emberek messzi földről jönnek érte. Jobban keresnek, mint mi a kukoricával! A kukoricától még nem rúgott be senki. Tavaly a nagyapa – az, aki a kezdet kezdetén kivágta az őserdőt, és elültette a szőlőt – azt mondta, hazamegy. “Jobban szeretek meghalni Trentóban, mondta, ahol a halál, ha hív, olaszul hív.” Megpróbálták lebeszélni, de az öreg csökönyös volt. Végül repülőjegyet vettek neki.

Otthon is jó dolga lehetett, mert minduntalan küldött egy szép csomagot. Olyan sajtot, amilyen itt nincs, vörös bort, amilyen itt nem terem. A múltkor érkezett egy csomag, az állt rajta, hogy »pizza«. Addig tanulmányozták, amíg rájöttek, mit jelent. Liszt volt benne, csak vizet kellett hozzáönteni, s már kenyértésztát lehetett gyúrni belőle. Ebből kerek lepényt kellett csinálni, ott volt a hozzá való kép. Erre került a sajt: kész kockákban jött-egy külön zacskóban. Volt egy skatulya sós halacska is, ezt is rá kellett tenni. Meg egy lapos pléhskatulyányi olaj. Meg egy nagyobb doboz paradicsom. És volt még külön kis zacskókban bors, só és mindenféle fűszer: erős por, szürke por és illatos por. Ez jött rá a pizzára, mielőtt a kemencébe került volna.

Jó, ha az ember olvasni tud! Mindent úgy csináltak, ahogy a recept mondta. Azt mondták, ilyen valami finomat még nem ettek, igaza volt a nagyapának, hogy hazament! és itták hozzá a saját borukat, az nem került pénzbe.

Két hétre rá kaptak egy levelet: “Drága rokonok! Rossz hírt küldünk. Szeretett nagyapátok elköltözött a csúcsos fák alá. Az ő ideje is eljött, hiszen a nyolcvan felé járt. Nem fájt semmije, csak aludt naphosszat. Végül azt mondta, hamvasszák el, temessék el hamvai felét itt a családi kriptában, s küldjük el a másik felét nektek, hadd nyugodjon majd a távoli unokák oldalán egy kis márványkoporsóban. Kértünk a hatóságoktól kiviteli engedélyt, behozatali engedélyt, de a hamvak szállítása rengeteg nehézséggel jár. De Peppino azt mondta, nem baj. Küldjünk egy pizzacsomagot, rakjuk bele ezt a maroknyi hamut a fűszercsomagok közé! Így nemsokára kézhez kapjátok jó nagyapátok földi maradványait. Helyezzétek méltó helyre! Mondassatok három misét lelki üdvéért, bár semmi kétség, hogy e percben már a mennyországban van.” …

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



903. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VII. – Nyilasmisi szubjektív

2011. április 15. 22:51 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi 1 lábjegyzet

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
II. rész
Délután
VII. fejezet

… Az emberi viszonylatokban minden az adagolás kérdése. Kevés szó ébreszt és izgat. A sok bénít és altat. A szótlanság ritka betegség, a bőbeszédűség járványszerűen terjedő, mindennapi kór. Az emberiség az utolsó emberöltő folyamán többet szaporodott, mint a jégkorszak óta… és mindenkinek van szava. A kormányok, ha mással nem, de szavakkal bőségesen ellátják polgáraikat. A kis nyelvek eltűnnek, de a nagyok nőnek, szavaik szétvetik dagadó szótáraikat. A szavak tömegében a gondolat nem jut szóhoz.

Arany középutat választott, aki levélben érintkezik embertársaival. Az írás mindig körülményes tevékenység. Aki ír, könnyebben hallgatja el a lényegtelent. …

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



898. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban II/VI. – Nyilasmisi szubjektív

2011. április 2. 14:53 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
II. rész
Délután
VI. fejezet

… Azt olvastam egyszer, hogy az éjszaka függöny, azért engedi le a Dolgok Rendezője, hogy átváltozzék mögötte a történések színpada. Az elalvás percében szinte látom legördülni a fekete bársonyt és könnyen lemondok arról, hogy megkérdezzem: lesz-e még egy felvonás.

Valami történik a függöny mögött. Ha a titokzatos kellékes nem is tologatja a díszleteket – a fák mind a helyükön maradnak -, de minden átszíneződött. Több az arany, kevesebb az ezüst, melegebbek a vörösök, fáradtabbak a sárgák. A meredek hegyoldalak színt cserélnek: a délelőtt világoszöldek a függöny alatt elkomorulnak.

Talán, ha egyszer sikerülne ébren maradnom, meglesném a függöny mögötti átváltozást: ezzel úgy járok, mint gyermekkoromban, amikor este az emberkére vártam, aki homokot hint az álmos kisfiúk szemébe, ha figyeltem, nem jött, ha elaludtam, nem láttam. A költők is így járnak verseikkel: ha önkívületben róják a sorokat, nem veszik észre, hogy születik a vers. Ha figyelik a szavak sorakozását, megállnak. Ma már az anyag ismerői, a fizikusok is tudják: a megfigyelhető mögött ott a megfigyelhetetlen. A világok végén mindenütt van egy fekete bársonyfüggöny. …

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



895. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban I/V. – Nyilasmisi szubjektív

2011. március 23. 21:23 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
I. rész
Reggeltől délig
V. fejezet

… A lélekbúvárok tiltakoznak az ellen, ha valaki egy embert egy jelzővel jellemez. Szerintük senki sem egyszerűen “csirkefogó” vagy “hülye”. Mindenkiben megvan minden tulajdonság, csak az arányok változnak. A pontos analízis végül csupa egyforma jó vagy egyforma rossz embert mutat ki. A lustában egy kicsit több a gátlás, a rablógyilkosból hiányoznak bizonyos gátlások, a tömeggyilkos szegény, paranoiás szadista, de mindenki ártatlan. Tout comprendre, c’est tout pardonner.

A Jóisten – gondolják a teológusok – nyilván nem ért meg mindenkit. Ez oknál fogva gyehennára veti az érthetetleneket. Ellentétben a lelkek hivatásos ismerőivel, megmaradok annál, hogy egy jelző már sokat mond. Előnye, hogy világos. Már a kisgyerek is megérti, mi a különbség a jó tündér és a gonosz boszorkány között. S ha valakiről tudom, hogy hülye és mocskos, lemondok arról, hogy lelke mélyén megtaláljam az indítóokokat.

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



893. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban I/IV. – Nyilasmisi szubjektív

2011. március 17. 23:40 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
I. rész
Reggeltől délig
IV. fejezet

… Azt hiszem, az emberi viszonylatok kérdése adagoláskérdés. A kortársak jelenlétéből kaphat az ember túl kicsi, vagy bénítóan nagy adagot. “Ami kevésben izgat, nagy adagban bénít” – állítja a gyógyszertan egy alaptörvénye. A baj ott van, hogy nincs ráírva az emberekre, mint az orvosságosüvegre, hány cseppet bír el belőle a páciens. Ha valaki a homlokán hordaná: “belőlem naponta tíz perc elég”, sok kellemetlenséget takarítana meg azoknak, akik vele dolgoznak. Ettől még lehet nagyszerű ember, vagy olyan zseniális gondolkozó, hogy ennyi idő alatt már túl sokat ad. A “belőlem minden mennyiség kibírható” ember még aligha született meg – a szerelmesek privilégiuma az az édes illúzió, hogy egymás részére nincs maximális adag. A legtartósabb házasságok azok, amelyekben a házastársak csak a megengedettnél kisebb adagokat kapják egymásból. A túladagolások tragédiáiból születnek a mindennapi panaszok.

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



888. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban I/III. – Nyilasmisi szubjektív

2011. március 3. 23:39 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
I. rész
Reggeltől délig
III. fejezet

… Papírral sok mindent lehet művelni. A papiros türelmes, és nem pirul el. A jóemberek helyesen számítottak: a két világháború ontotta Európából a betűismerőket. Végül már újságok is jelentek meg. Az újság pedig olyasvalami, amire az emberek rászoknak, mint a kábítószerre. Végül naponta olvassák még akkor is, ha egy szót se hisznek belőle, ha a kiolvasott lapot földhöz csapják, akkor is, és csökönyösen hiszik, hogy aznap átláttak a hazugságfüggönyön, hogy rájöttek a turpisságra – s végül már az, aki nem fogyasztja a papírból és nyomdafestékből lett szócsövet, úgy érzi, elvesztette az összeköttetést a világgal.

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



885. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban I/II. – Nyilasmisi szubjektív

2011. február 21. 21:27 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
I. rész
Reggeltől délig
II. fejezet

… Talán egyszer olyan egyforma lesz a világ, hogy minden városnak már csak egy arca lesz. Akkor a betonhegység kockaszerű barlangjának a lakosa fájdalommentesen átvonulhat egy távoli kockába. Az aszfalton keresztül nem ver az ember gyökeret, nyugodtan átsétálhat a távoli aszfaltra. Az, aki kertben nevelkedett, csak tépett gyökerek árán jut más kertbe.

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



884. Lénárd Sándor Egy nap a láthatatlan házban I/I. – Nyilasmisi szubjektív

2011. február 16. 23:09 - cippo
Egy nap a láthatatlan házban folytatásos Magánszám nyilasmisi 4 hozzászólás

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Lénárd Sándor – Egy nap a láthatatlan házban
I. rész
Reggeltől délig
I. fejezet

… Mindig voltak, akik azért itták szívesen a drága borokat, mert arra gondoltak, hogy csak keveseknek jut belőlük. Ha ez a tudat az, ami részegít, már egy pohárkától berúghatnék. Az emberiséget már elérte a szomj, az éhség előfutára. Förtelmes folyadékok csöpögnek az acél- és üvegépítmények csapjaiból. Lehet, hogy nem terjesztenek tífuszt, lehet, hogy jót tesznek a fogak zománcának, lehet, hogy bugyimosásra alkalmasak, lehet, hogy a rozsda- és ólomízre eltompul az íny; de biztos, hogy a görög nyelv gazdag szókincséből senki sem választotta volna rá azt az epithetont, hogy “a legjobb”. A szegény gazdagok története a vízzel kezdődik. Végül whiskyre kell költeniök az idegek árán szerzett pénzt, hogy megmeneküljenek a szomjúságtól, a következő csésze kávéig.

a hang-játék:

 

(A hangoskönyv az Intro Rádióban hangzott el.)


– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



811. stílusgyakorlatok – hetedik, egyben utolsó nap

2010. augusztus 13. 19:45 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 12 hozzászólás

[ «« ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy volt ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból úgy adagoltam ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, hogy minden napra egy mese.
Na, aztán most kiderül, mi az ítélet?

A hetedik
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



810. stílusgyakorlatok – hatodik nap

2010. augusztus 12. 12:30 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 21 hozzászólás

[ «« ] [ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

A hatodik
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



809. stílusgyakorlatok – ötödik nap

2010. augusztus 11. 14:51 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 2 hozzászólás

[ «« ] [ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

Az ötödik
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



807. stílusgyakorlatok – negyedik nap

2010. augusztus 10. 14:24 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 5 hozzászólás

[ «« ] [ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

A negyedik
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



806. stílusgyakorlatok – harmadik nap

2010. augusztus 9. 16:21 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 5 hozzászólás

[ «« ] [ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

A harmadik
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



805. stílusgyakorlatok – második nap

2010. augusztus 8. 19:47 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 3 hozzászólás

[ «« ][ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

A második
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



804. stílusgyakorlatok – első nap

2010. augusztus 8. 3:32 - cippo
folytatásos kívánságműsor Magánszám 5 hozzászólás

[ »» ]

– ÉnAnonymousnak és Dióhéjnak –

Úgy lesz ez, kérem szépen, hogy, mivel a Zöld mező ligetéből – reflektálásul a kommentekre készült hét különböző verzió, leplezetlen szakmai megfontolásból én most úgy adagolom ezeket, mint Seherezádé Sahriárnak a meséket. Szóval, minden napra egy mese. Aztán majd meglátjuk, mi az ítélet.

Az első
 

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



788. az új játszótérrül

2010. július 16. 2:00 - cippo
dekoltázs folytatásos 11 hozzászólás

Jójó, nem kell ám megijedni; látod, itt is otthon vagy. Divide et impera.
Tudom, te még nem érzed, de ez most olyan nekem – hogy is mondjam -, olyan színes, szélesvásznú. Olyan nagyszínpad, érted. Ujjongok, ha nem bánod.
Szóval, a régi kis játszóterünkön most szépen leeresztjük a függönyt. Persze nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.
Különben itt ugyanúgy megtalálsz mindent. Magammal hoztam az összes imprintet. Mer’ tudniillik, nem árt ám, ha néha eszünkbe jut, hol is kezdtük.

Az első lépés a legfontosabb. A többi már abból következik, szinte gyerekjáték. Csak elkezdeni nehéz a rendcsinálást, folytatni mámor, ezt tapasztaltad már bizonyára. (…) Kezdeni, az szinte mindig annyit tesz, mint valamely téren rendet teremteni. (…) Folytatni úgy kell, hogy kitartunk. (…) Folytatni pontosan úgy kell, ahogyan kezdenni.

(Kornis Mihály)

Szóval, mostantól itt fogunk játszani. Nahát.



777. Trisztán és Izolda szubjektív – III. felvonás, melyben rívunk, mint a szopós malac

2010. június 18. 22:07 - cippo
folytatásos hol_az_egy
I. felvonás
II. felvonás

[Követve a szerzői instrukciót és a bayreuth-i hagyományokat, akkor most mégegyszer – utoljára így. És aztán képzeld el mindezt fúvósokkal.]

 

Hát kérlek, Bretagne-ról én sose gondoltam volna, hogy lepukkantabbul néz ki, mint Kornwall, pedig de. Ha most előítéletes lennék, azt mondanám, mekkora egy trehány tróger ez a Trisztán, hogy ilyen ótvarul lelakta a kéglijét – neve is van különben, Kareol -, de mentségére az egész nyitány alatt annyira sebesült szegény, hogy az ember már gyanakszik, lehet, ez földobta a prakkert, csak még nem tájékoztatták róla a nézőt. Persze címszereplő viszonylag ritkán hal meg a vége előtt, de ezeknél a népeknél sohase lehessen tudni.

Szóval, ahogy ott betegeskedik szegény a hideg deszkákon a fehér pizsijében, beballag valami csávó egy koponyával, azt úgy leteszi a Trisztán fejéhez, és mellékesen érdeklődik a Kurvenáltól, hogy akkor most mi a dörgés. [Nahát ez a koponyadolog, ez jól összezavart megint: nem elég, hogy ezek – a Trisztán meg az Izolda -állandóan egymás szájából isszák a szót, meg a mindenféle tudatmódosító löttyöket, mint két elbaszott, túlkoros Rómeó meg Júlia, erre tessék, belekavarják itt nekem még a Hamletet is; most könyörgök, tényleg mindent a nyomorult Shakespeare-től kell nyúlni? Mondjuk az a szörnyen vívódós lenni_vagy_nem_lenni lelkialkata, az különben megvan neki hozzá, már a Trisztánnak.]Arra a Kurvenál megmondja neki a tutit [mondom én, hogy a pasik az előre mutató, egyenes vonalú közlést részesítik előnyben], hogy hát eléggé úgy néz ki, hogy a Trisztánnak befellegzett.

De akkor a Trisztán egyszercsak fölül a fehér pizsiben, és látványosan vak, meg le is van robbanva kurvára; aztán hát nem rákezd megint a szokásosra? Tudod, a lenni_nemlennire, és közben iszik is, úgyhogy sokszor nemigen lehet eldönteni, hogy inkább vakabb, mint inkább részegebb, vagy fordítva; azt viszont tényleg jól csinálja, úgyhogy szegény Kurvenál összevissza aggódja magát miatta, ami egyrészről nagyon szép, másrészről nagyon férfiatlan, mert akkor előjön ez a kis lélekdagálya neki, hogy: Mein Held! Mein Tristan!, na és az nála is úgy rúg vissza, mint a puska [Na, mondom, ez se a Végvárihoz járt mozgástechnikára – jó, mondjuk lengyel, de akkor nyilván nem is ugyanaz az iskola, mint az Izolda. Akkor meg hogyan?], hogy olyan balfaszul illeg-billeg a színpadon, mint a bólogatókutya feje hetvenhatban a Wartburg kalaptartóján.  [Különben itt, a Trisztán meg a Kurvenál viszonyában bukik ki legtisztábban a CunciDönciség – tudod, amiről még az elején meséltem. Hogy ez, baszki, a Kurvenál, tényleg egy merő parában van a Trisztán miatt, ápolja, meg minden, sőt, még a Trisztán csajának is küld egy tájékozató jellegű sortmeszidzset.]

Itt most egy darabig az megy, hogy a Kurvenál kiböki, hogy küldött tehát az Izoldának egy sortmeszidzset, mire a Trisztán baromi kolerikus lesz, és intenzíven várni kezdi a csaját, aki viszont kurvára nem jön, mire a Trisztán melankolikus lesz, a Kurvenál meg ideges. Mozgásban ez úgy néz ki, hogy a Trisztán ül a deszkán törökülésben, lenyom egy-két hosszabb lélegzetűt [ez – épp az egyszerűsége miatt – eléggé szempáráltató, ez az ülése neki], a Kurvenál meg le-föl rohangál a lépcsőn, és időnként neurotikusan közbereplikázik. A Trisztán a hosszabb lélegzetűben itt-ott elszór egy-két átkot is [Jellemző, epikus-romantikus hősök végigátkozódják a darabot – még a csajok is -, ami feszt ugyanaz, mint néhány vaskos kurvaanyázás, csak az, hogy káromkodás, kevésbé hangzik veretesen, mi?]Aztán, mikor ez már elég régóta megy, akkor a Kurvenál meglátja az Izolda hajóját, mire a Trisztán megint kolerikus lesz, és elzavarja a kikötőbe az Izolda elé. Na akkor azt mondja neki a Kurvenál, hogy:

Már indulok is,
Karjaim hozzák!
De te, Trisztán,
Várjál ágyadban rám!

Hát, khm, izéugye, ezen a ponton a Cunci is meg én is egyszerre nyüszögtünk fel. Utólag megbeszéltük, hogy így, ebben a formában ez azért elég meleg volt, de a Cunci azt mondta, hogy depedig történetesen itt tükörfordítása volt a magyar a német eredetinek,

Sie trag’ ich herauf:
trau meinen Armen!
Doch du, Tristan,
bleib mir treulich am Bett.

úgyhogy vigye a Wagner a balhét.

Az Izolda – habitusához képest – elég szeriőzen érkezik, és bár a Trisztánnal nagyjából diagonálban, a színpad másik oldalán áll meg, ahogy belép, már diagnosztizál. Azt mondja: A keze, mint a jég! Szíve sem ver! – [ezen ne akadjál fönn, koncepció, tudod, mondtam már, az egész darab alatt nincs köztük közvetlen fizikai kontaktus] és ebből azért [zu spät] úgy lehet következtetni, hogy ja, akkor a Trisztánnak kiírták a gémóvert.

Nade ez még nem elég, váratlanul betoppan a Brangéne [aki – ezt jól kisakkoztuk a Cuncival – tutira összejött a Marke-val, mert valami menő és drága ruci van rajta, pedig mikor utoljára láttuk, még elég lepattant volt], a Melot – tudod, aki kikardozta a Trisztán szemét -, meg a Marke, az ex-span király; hát erre meg a Kurvenál lesz piszkosul kolerikus, hogy mindenkit jól lekardoz, pedig pont most jött volna az Om-Hara, meg hogy mindenki összebékül mindenkivel, de nem, idegből elbassza nekik a hepiendet, aztán meg még jól meg is hal. Ez annyira ciki, hogy mindenki, aki még egyáltalán életben maradt, gyorsan le is lép, kivéve az Izoldát – de mondjuk ő meg nem maradt életben.

 

Mink meg rívunk, mint a szopós malac. Nahát.



776. Trisztán és Izolda szubjektív – II. felvonás, melyben rínak, mint a szopós malac

2010. június 17. 22:41 - cippo
folytatásos hol_az_egy
I. felvonás
III. felvonás

[Követve a szerzői instrukciót és a bayreuth-i hagyományokat, folytassuk mondjuk így. És aztán képzeld el mindezt fúvósokkal.]

 

A második felvonás színhelye a haver király, Marke kissé leamortizált vára. Namost ez – tekintve a díszlet puritánságát – látványban úgy néz ki, hogy a szünet alatt rondán szétesett, és középen beszakadt a MÜPA színpada, a körstukkó is leszakadt egy darabon, a színpad hátsó fala meg egyszerűen szétrepedt. Ahogy megláttam azt a kurvanagy repedést, mindjárt gondoltam, hogy, de ezt elsőre betudtam a piszkos fantáziámnak, meg a színházi látásmódomnak, mert a Cunci viszont egyáltalán nem gondolta, hogy.

Történetileg lényeges szimplább, mint az első rész. Izolda termeiben vekeng, mikor jön már Trisztán; két vekengés közt Brangéne-ből mégiscsak kitör a CunciDönciség, és megpróbálja elmondani neki, mi a stájsz a bájitallal, meg hát próbálja egy kicsit hűtögetni az Izolda forró szívét, hogy ez nagyon gefährlich dolog, szerelmesnek lenni a Trisztánba [azért ezen a ponton megjegyezném, hogy jóhogy, élvégre minden szentnek maga felé hajlik a keze, ugye, nyilván még mindig favorizálja a Trisztánt],ami különben tök jogos, merthogy az Izolda – két korábbi vekengése közt – azért csak játszott ásókapanagyharangost a Marke-val. Namost, próbálj már meg szót érteni egy szerelmes nővel – az Izolda úgy elhajtja a Brangéne-t, mint  a szél, és elkezd vadul várakozni a Trisztánra. [Itt zeneileg különben öléggé meg van támogatva a várakozás, úgyhogy az Izolda – khm, hogyismondjam, hát szóval – olyan tevőlegesen vár. És, kérlek, akkor énnekem megvilágosodásom támadt, hogy én az első felvonásban valamit csúnyán félreértettem; tudniillik, az Izolda, pontosabban az Izoldát alakító asszony, olyan fura, billegő-rugozó mozgással közlekedett, amire én először azt gondoltam, hogy aha, most nyilván hullámzik a tenger, billeg a hajó, aha. Aztán meg azt gondoltam, hogy nanemá’bazmeg; jó, én nem várom el egy operistától, hogy Sztanyiból dolgozzon, de ez azért. Hogy inkább álljon meg egyhelyben, aztán tolja, ami a tokán kifér – mer’ hangja, az van neki, pompás szoprán, azt meg kell hagyni. Nnaszóval, megvilágosodásom támadt, mondom, hogy nem, ez bazmeg nem fedélzeten billegést játszott nekem, hanem ez így jár. Hogy ezt így berugóztatják a mocsoknagy érzelmek, úgy lökik megfelé, már bocsánat, hogy minél nagyobb a mentál szentije fölfelé, annál nagyobb a rugó lefelé, szóval, hogy visszarúg, mint a puska, na.]

Na és akkor végre megérkezik Trisztán, és elkezdődik a duett, ami irodalmilag-nyelvészetileg egy elég szerény szókészletre [boldogságom, álmom, szép szemed, édes arcod, mindörökké, stb – na jó, egy kicsit most túlzok], időtartamban viszont egy elég hosszú szakaszra alapoz, úgyhogy ezen a ponton tessék bátran elmélyülni a zenekari árokban, az egyrészről mindig rém izgalmas, másrészről a történet itt úgyis olyan, mint egy százhúszrészes szappanopera: az ember, ha akar, sem tud lemaradni semmiről.

Itt most tehát van egy kis idő beszélni olyasmiről is, hogy rendezői koncepció. A helyzet az, hogy itt, kérlek, az nagyfokú bizalom van a nézővel szemben, itt az a merészség van, hogy kurvára nem kell mindent szájbarágni, megmutatni, a néző nem hülyegyerek; én ezt roppantul preferálom, még akkor is ha ebből időnként adódik néhány spétes értelmezés, lásd első felvonás békepohara.  A két szerelmes közt gyakorlatilag az egész előadás folyamán nincs fizikai kontaktus, ami azonban kettejük közt történik, az a legnagyobb jóindulattal is legalábbis piroskarikás tizennyolcas-ügy. Ebben a hosszú duettben mindez különben úgy van odatéve, mint a Mátyás és a bíró lányának meséjében a galamb: Trisztán és Izolda a beszakadt színpad két oldalán fekszik egy-egy fénykörnek álcázott herezacskóban, amely folytatódik, s végeredményben be is fejeződik a félig leomlott körstukkóban, pont szemben a hátsó színfal kurvanagy repedésével; mindez lángvörös fénnyel telibedurrantva – hát nem kell nagyon mocskos fantázia ahhoz, hogy azt mondjam, szimbolikusan, indirekten, mégis  nagyon erősen és tisztességesen egy pina meg egy fasz van odapakolva, a hülye is látja. Még durvább, mikor a Trisztán [addigra már jó ideje ott tartunk, hogy ezek ketten egyfolytában rínak, mint a szopós malac, hogy: Mért kell élnem? Járnom ébren? – természetesen ez is hosszan, ritornello-ban -, és akkor úgy fel is merül az emberben, hogy nade tényleg, mért is kell nekik, ha már mindenáron halni vágynak?] adott ponton odamegy a kurvanagy repedéshez, megáll előtte, majd egyszercsak… khm… öles mozdulattal belesimogat.

Szóval hosszan-hosszan és nemkevésbé dagályosan megy az ívás-rívás, na és akkor hirtelen kitör a balhé: megjelenik a most már nem annyira span Marke [ez különben az egyik legerősebb kép, ahogy Marke csak áll a hasadékban, és szinte mozdulatlanul énekel], inflagranti van, érted, és hát eléggé kiakad a szitun. A Trisztán mondjuk meg se próbálkozik, hogy esetleg elmakogjon valami magyarázatfélét, hanem olyanokat mond, hogy:

Ó, felség, nincs kérdésedre válasz,
Érzed is jól, hogy békét nem találhatsz.
(Izoldához)
Nagy útra készül Trisztán,
Eljössz, Izolda, véle?

Nagyon egyszerűen és szépen csinálja színészileg, letérdel, jobbját az Izolda felé nyújta, majd kitartja, a mozdulatban marad; és annyi monumentális érzelem után, amennyit az elmúlt órában kaptam, ez váratlanul üdítően hat, ez a manírtalansága. Na és akkor megint elkezdene célozgatni a halálra, ugye, de még mielőtt nagyon belemerülne, előugrik az áruló Melot [aki, mint azt a Cuncival jól kiókumuláltuk, szerelmes az Izoldába, naná], mire a Trisztán elkezd hangosan gondolkodni, hogy:

(Izoldához)
Ő élesztette a vágyat,
Hogy érted tengerre szálljak!
S e bűvös szempár vakította meg
És féltésből árult csak el,
Oly bűnös csak ő, mint én!

És amikor már azt gondolnád, hogy jójó, akkor végülis minden fasza, okos csávó ez a Trisztán, most elnyom gyorsan egy Om-Harát, aztán mindenki összebékül mindenkivel, akkor Trisztán hirtelen ráront Melot-ra, hogy védd magad, mire a Melot úgy lekardozza, hogy megvakul.

[Most hivatalosan egy ötvenperces szünet következne, de nemhivatalon szólok, hogy a harmadik felvonás, az szerintem csak holnap jön.]



775. Trisztán és Izolda szubjektív – I. felvonás, melyben mindenki kavar

2010. június 17. 21:55 - cippo
folytatásos hol_az_egy

II. felvonás
III. felvonás

[Követve a szerzői instrukciót és a bayreuth-i hagyományokat, kezdjük mondjuk így. És aztán képzeld el mindezt fúvósokkal.]

 

„Gyermekem! Ez a Trisztán valami iszonyatos lesz! Ez az utolsó felvonás! Attól félek, be fogják tiltani –- már amennyiben a silány előadás nem teszi paródiává az egészet -–, csak középszerű előadások menthetnek meg! Tökéletesen jó előadások megőrjítik az embereket,– másképp el sem tudom képzelni. Hát ide kellett eljutnom! Ó jaj, éppen a legszebb lendületben voltam! Adieu!”

Wagner levele Mathilde Wesendoncknak

Hogyismondjam, én a Wagnert mindig is inkább epikus lelki alkatnak gondoltam. Biztos a Ring-ciklus, meg a Tannhauser miatt. Hogy olyan pátosz- meg dagálynehéz a Wagner, az volt a fejemben. Na erre villant nekem egy ilyen hálivudi-szerelmest, hogy Trisztán és Izolda. Mondjuk hűvös, racionális emberek is be tudnak kattanni krízishelyzetben, amikor váratlanul bezuhan az életükbe egy Matild, láttunk már ilyet.

Az van, hogy van ez a két csaj, az Izolda – aki státusza szerint királykisasszony -, és a Brangéne – aki részint a szolgálója, részint meg a bizalmas barátnéja is[ahogy a Cunci pompás helyzetfelismerő készséggel megállapította: a CunciDöncije neki]; aztán van a Tisztán és a Kurvenál – na, ők is eléggé összespanoskodtak egymással a fenenagy heroizmusban; szóval, ezek négyen úgy vannak együtt operailag négy órában, történetileg off-time, mint a borsó meg a héja.

A sztori önmagában nem túl nagy ügy: Trisztán csúnyán lekardozza az Izolda pasiját, de azér’ ő se ússza meg, megsebesül. Az Izolda mérgében először meg akarja ölni, de aztán – szeszélyes, ugye, mint  a Kosztolányi Vízynéje – mégse öli meg, inkább meggyógyítja, ami lényegében érthető, mer’ a Trisztán amúgy különben eléggé jó pasi.[Jójó, itt-ott hajlamos vagyok a szörnyen empatikus, erősen elfogult látásmódom miatt vaskos túlzásokra ragadtatni magam, heh.]Szóval, jó csávó, mondom, a Brangéne-nek is eléggé bejön – erre mondjuk csak leheletkönnyű utalások vannak, de egy: vannak, kettő: hála és respekt Németh Juditnak, nemcsak ragyogóan énekelte, de finom és sugárzó színészetével pazarul árnyalta is Brangéne karakterét.
Na ez itt, ugye, mindjárt problémás, mert annyira azért mégse Cuncidöncije egyik a másiknak, hogy ezt nyíltan ki is mondja [márhogy őneki bejön a Trisztán, érted].

A másik probléma, hogy a jó Trisztán fejébe veszi, hogy jótett helyébe jót várj; Izoldának már van egy fele királysága – lévén, hogy királylány -, mért ne legyen neki inkább egy egész? Boronáljuk össze hamar a kornwalli haver királlyal, tu in van letudjuk vele Izoldánál az ápolást, és a haver király is jól jár: egy fele birodalom, meg még egy fele birodalom, az már egy elég komoly birtokviszony.

Emlékszik Trisztán a tartozásra,
S a Kornwall földnek trónja,
Amivel tartozását rója.
Szolgálja így a jó királyt
S így hálából neked hatalmat ád.
Ki önmaga jussát rád ruházza,
Ki trónját kezedre játssza,
Azt nem vezeti más, mint hála!

Mondjuk, ezzel a dumával különben pont a Brangéne próbálja lehűteni az Izoldát, aki gyakorlatilag sértett önérzettel durván végighisztizi az egész első felvonást, úgyhogy, ismerve a nők rafinériáit, ez vagy igaz, vagy nem. Ha a Trisztán szájából hallanám, azt mondanám, oké, a pasik általában az előre mutató, egyenes vonalú közlést részesítik előnyben. A Brangéne-vel kapcsolatban viszont az egész ária alatt állandóan az visszahangzott a fejemben, hogy: simaszájúúú, simaszájúúú. Jó, hát végeredményben muszáj valamivel mentegetni a Trisztánt a raplis [végülis, gondold csak meg, milyen szar lehet neki: boldogan lenne a Trisztán csaja, az meg a haverjának lobbizik. nahát.] Izoldánál, nehogy már nekiessen, mint tót az anyjának.

Namost, olaj a tűzre, mert a végén azért mégiscsak nekiesik. [Ahogy ott tombolt a színpad közepén, a sakktáblán lobogva föl-le, az jutott eszembe róla, amit a Bábi mondott egyszer sakkozás közben, hogy: na, nézzed má’, beszabadult a ringyó a védelmem mögé, aztán itt örjöng nekem. Lehet a díszlet miatt volt. Már, hogy ez jutott eszembe.]

Addig hergelte magát ott a díszletben, hogy arra jutott, hogy jó pasi-nem jó pasi, a Trisztánnak pusztulnia kell. És akkor itt bedobja a tipikus női firnyákosságot, hogy a békepohárba, amit majd a Trisztánnak kínál, Brangéne keverjen mérget. Brangéne persze húzza a száját [tudod, még az elején mondtam is, hogy bele van zúgva a Trisztánba], de azért úgy csinál, mintha, csak a méreg helyett inkább szerelmi bájitalt kever a pohárba.[Namost ezek után próbálj már meg megfejteni egy szerelmes nőt.]

Izolda magához rendeli tehát Trisztánt, aztán amikor a csávó megjön, előszöris olyan ordenáré hisztit levág, hogy nem is értem, hogy nem kap egy akkora átszállót a Trisztántól, hogy a fal adja neki a másikat, mindenesetre nem kap, majd csípőből jól lekardozza a Trisztánt, aztán meg úgy csinál, mint aki igazából amúgy jófej ám [márhogy ő, az Izolda].

Nem bántom meg a gyöngéd Markét,
Mert úgy tudom, hogy néki Trisztán
Más száz vitéznél többet ér.
Megöljem hű jobb kezét,
Ki néki trónt adott?
Megszidna engem, bármilyen jó,
Látva, hogy kedves násznagyát.
Megöltem én, ki asszony se volnék,
Csak győzelmi díj,
Kit ő a harcokon nyert.
Nem kell a kard, nem sújt most rád,
Más véget rendelt a sors neked!
Végigmért szemed akkor s jónak vélt
Királyi székre Marke király mellé,
S a kard akkor se sújtott,
Most békejobbot nyújtok!

Itt aztán sajnos van egy kis képzavar a sztoriban a fordítás miatt, mert a békejobbot nyújtok – a Cunci szerint a német eredetiben egyértelműen békepohár szerepel – az adott szövegkörnyezetben végtelenül költői, csak a rendezés szerint még jelzésszinten sincs békepohár[csak a díszletben tűnik fel szimbolikusan, mondjuk a portálnyílást telerakaták vele, talpaspoharakkal, persze, lehet izgulni, mikor lép rá valaki], nemhogy ürítenék, úgyhogy a néző itt csúnyán elveszti a fonalat, és mikor Izolda azt mondja, hogy: Még itt is csalsz? Hagyd meg felét! [demér_demééér? namost ezek után próbálj már meg megfejteni egy szerelmes nőt, de tényleg!], nem nagyon érti, mi a franctól kezdenek ezek egyszerre agonizálni. Némi spéttel aztán leesik, hogy ja bazmeg, akkor ezek most megitták a mérget, aztán újabb spéttel, hogy ja, nem agonizálnak, hanem most szeretnek egymásba – pontosabban, az én inkább szubjektív, mint autentikus értelmezésem szerint: a Trisztán most szeret bele az Izoldába. Közben a hajó is befut Korwallba, felvonásvég.

[Ööö… úgy látom, ez hosszú lesz, mint egy Wagner-darab, úgyhogy – követve a szerzői instrukciót és a bayreuth-i hagyományokat – itt most akár nyugodtan tarthatsz egy órányi szünetet.]



750. VI. Haragrul, bosszúrul, megbocsátásrul, és ismét megemlíttetik a czvikker is – Nyilasmisi szubjektív

2010. május 2. 9:23 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 06 Haragrul, bosszúrul, megbocsátásrul, és ismét megemlíttetik a czvikker is

… Veron biztosított felőle, hogy módot lel valahogy Jolihoz juttatni e levelet, bár válaszodig – s most, ha reámszakad az ég is, mégis kimondom e szót, a melly leginkább illet engemet -, Nőm, én aszszonyom megrongyúlt lelkem csak tébolyúltan vacog. Hát kűldj, drága, egynehány sort, s ha már szivedből kivetettél, csak legalább egy mulékony pillanatra emlékezz, a vihar előtt mint öleltük egymást reszketve …

a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



749. V. Árulásrul, botrányrul, s mégegyszer is botrányrul – Nyilasmisi szubjektív

2010. április 30. 18:14 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 05 Árulásrul, botrányrul, s mégegyszer is botrányrul

… A szörnyen kínos kiállítás megnyitóról most nem írnék, hisz saját szemeddel láthattad Alfréd halottsápadt orcáját s annak a rihe Katinkának a frizuráját, melyet magam készítettem, tán kissé meggondolatlanul. Ferenc mosolygó közönye és a nyamvadott Tivadar mézesmázaskodása löktek ki nyugalmamból, melyet magamra erőltettem, hisz Alfréd engem előző este levélben tanácsolt el lelkéből, holott előtte sírva tagadta viszonyát avval a dakszlival s égre-földre esküdött, hogy nálamnál jobban senkit nem szeret. …

a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



747. IV. Csábításrul, s ármányrul – Nyilasmisi szubjektív

2010. április 26. 21:47 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 04 Csábításrul, s ármányrul

… Gyanum azomban fölötte erős, hogy a mint őt, úgy tégedet is megcsapott, kispofám, a gőg, s a becsvágy szele, esetleg megforgott elmédben a gondolat, melly szépen elevezgetnél e szerény tehetségü iparos farvizén, ki a Ferenc mecenaturáját meszszemenőkig élvezi. Hát csak ne légy naiv, kispofám, ne légy naiv! …

a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



746. III. Czvikkerrül, cognacrul, s mindenféle pompás üllepü kóristalányokról – Nyilasmisi szubjektív

2010. április 25. 10:13 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 03 Czvikkerrül, cognacrul, s mindenféle pompás üllepü kóristalányokról

… Na, s azonmód kezdi pattingatni a párisi kapcsokat pruszlikján. Alig is voltam még eszméletemen, az elébb még csaknem beléfúltam amaz dög Tivadar párnás hájaiba, ahogy lottyadt mellkasára vonta alélt fejem ottan azon a szörnyű lépcsőn, na s erre ez.
Mondom neki rekedten, hagyja aztat, kisnaccsága, czvikkerem nélkül úgyis szinte félvak vagyok, s ha látok is, legföljebb csillagokat az iménti ostoba balesetemből kifolyólag. …


a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



745. II. Czvikkerrül, szivarrul, s mindenekfelett Párisrul – Nyilasmisi szubjektív

2010. április 23. 10:11 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 02 Czvikkerrül, szivarrul, s mindenekfelett Párisrul

… No, az alagút, hát az volt csak az igazi blamás. Setét lett, s valami kis gyér fényű villanyos áramú megvilágításban alig is láttam valamit. Czvikkerem Adél utipoggyásszában hevert törötten; mondom, csak ülök ottan vaksin. Ferenc rém füstfelhőbe burkolózva, ölében valami kis könnyű, képes magazin, melyett  felette hevenyészetten böngészgetett, tán néha-néha el is bólintott – abbul gondolom csak,  időnként úgy felhorkant, ahogy azt csak lovaktul szokás hallani. Adél rém ideges volt még mindig a szivar miatt. Nyúlok kezéért, hogy simogatnám meg engesztelőn…

a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]



742. I. Czvikkerrül, harisnyárul, s más egyéb nehézségekrül – Nyilasmisi szubjektív

2010. április 19. 20:29 - cippo
folytatásos Magánszám nyilasmisi

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Dakszli, Levendulás levelek – 01 Czvikkerrül, harisnyárul, s más egyéb nehézségekrül

… Hanem a Módli Miczit is fejbe koppantottam a legyezőmmel, mikor hisztérizálva behömpölygött az öltözőmbe, kérdőre vonván Tivadart, hogy mi történt az ő maskarájával, föl is mondott még aznap este, keresztül-kasul óbégatta a színházat, hogy őt az Adél fejbe toszta, de óbégattam én is, ne féltsen. Akkora botrány volt a színházban, csoda, hogy még áll …

a hang-játék:

 

(zene – Hot Jazz Band)

– No, hagy maraggyík hónapra is.

[Minden kritika releváns kritika, amely mindenekelőtt a hallgató prioritása.]