1432. cippodiary #127/365

#127_csaklenni

#127/365

Csak lenni.

Csak itt akartam lenni kicsit
Labdát dobni az égbe
pitypangot fújni a légbe
és szaladni a kutyák elől
epermagot kiszedni a fogamból
hallgatni nemzeti dalt a petőfin
csak itt akartam írni
nézni, ahogy könnyesen nevetsz
vidékiesen csókolommal köszönni
ami Pesten ciki lehet
megnézni magam a kirakatban
de oda nem pakolni semmit
csak akartam zokogni a termálban
megülni a gőzben
és odatenni a narancsbőrnek
vonaton utazni, lángosra várni
tudni, milyen zsíros kézzel fázni
pont helyett ’mindeggyel’ zárni
itt akartam énekelni hamisan
felférni a pótlóra
úgy csinálni, mintha futnék
józant játszva részegen
ki visz majd haza hallgatom
átadom az ülőhelyem
már nem akarok semmit
nevetek, sírok, szeretek
ölelek, nem nézek, hanem látok
lányok, lányok földi boszorkányok
nem akarok semmit
csak vagyok
én mindennap újból vagyok
és megint
és megint
és megint

(Vámos Mónika)

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .