1124. Szabó Magda En route – Magánszám

2013. február 25. 20:25 - cippo
Magánszám

– Jó estét kívánok.
– Jó estét, ki az?
– Én vagyok, felolvasni jöttem.
– No, csak üljön le, fiam.

az eredeti:
Szabó MagdaEn route
(A Für Elise második kötetének nyitófejezete)

“Életem örökre rögzült pillanatai között külön kancsal világításban marad meg ez a kép a hegyeshalmi állomáson: túl a határsorompón sofőr ugrik ki egy óriási kocsiból, ajtót tár egy hölgynek, kilépni is segít neki, az meg régi jó ismerősként áthalad az osztrák határőrök között, bólint a magyar hatósági közegeknek, és elindul felém. Nem kellett keresnie, egymagam álltam rémült arccal a döglött krokodilokhoz hasonlító dagadt bőröndök között, ahogy egyre közelebb haladt felém, elbámultam a külsején: tökéletes játékszer nőben, csupa apró fürt a haja halványlila, nagy szélű, íriszekkel díszített nyári kalapja alatt, mindene pici, szája, füle, orra, harmincnégyes lehet a cipője, szokatlan magas sarkú, és a ruhája, ahogy abban az évben divat, jó arasszal ért lejjebb a térdénél. Valami könnyű, lebegő öltözéket viselt, az is csupa virág, mint a kalapja, úgy összességében minden halványlila rajta és vele, a retikülje, az ékszerei, a füléből majdnem vállig lógó, hosszú ametiszt vízesés fülbevaló, fél kezéről akkor hámozta le cikláment idéző kesztyűjét, legalább harminchat-harmincnyolc fok volt azon a nyáron, érkezésem nyarán a határon, akkor még nem sejtettem, a hölgy mitől nem vált verejtékessé, míg verte a brutális nap; addig a napig nem ismertem a légkondicionált automobilt.”

a hang-játék:

 
[zene: Ludwig van Beethoven] 

– No, hagy maraggyík hónapra is.

Felirtakozás, és a hanganyag letöltése mp3 formátumban az iTunes-ból itt: Magánszám.
Kívánni a cippo kukac cippo pont hu-n lehet.
Ha tetszett, nyomhatod rá a csillagot.

Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.