Tele van a fejem idegen emberek nevével, tudom az idegen emberek nevét, de az idegen embereket nem tudom. Csak, hogy sokan vannak, és van a temérdek zajuk – mindenféle elektronikus impulzus -, a zajukat is tudom jól. Meg hogy bele vannak szorulva ebbe a zajukba.
És ez a zajuk, mint a por, rátelepszik lassan mind a képekre, amiket látok, a hangokra, amiket hallok, de leginkább ott bent, bennem vastagszik fojtón, ott aztán csinálja a némát, a csöndet, kapaszkodik, húsomba vág, mint a túl szoros bugyi, míg lassacskán süket zaj nem leszek egy idegen névvel.
Csatlakozás a társalgáshoz
Egy jó hozzászólás jó lenne
Nekem zene, amit csinálsz. És én döntök, meghallgassam-e, mikor :)
(lehet, mellédbeszélek)
kata blanka, köszönöm.
Nehezen jönnek a sorok mostanában, szétesek 140 karakteres mikroposztokra, és befogadói élményekre (már amennyiben). Elmúlik. Remélem. :)
Nagyon tetszik ez, Kriszta!
Az a baj, hogy zaj van. Tényleg.