Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, de legalábbis Debrecenben, volt egyszer egy Zeke László nevű ember, akinek úgy tele volt a feje mindenféle mesei toposzokkal, hogy kénytelen volt azokat a toposzokat beleszuszakolni mindenféle könyvekbe meg internetes ablakokba.
Hát, ahogy ott préselődtek-tolongtak a toposzok a lapokon meg az ablakokban, hogy, hogy nem, rájuk bukkant egy hivatásos szájhős, meg annak a programozó férje.
Összenéztek arra, s azt mondta a szájhős az urának:
– Édesjó uram, számra venném én ezeket a toposzokat.
Mire az ura azt felelte, hogy ő meg számba, a bináris számrendszer informatikai ábrázolásmódja szerint.
No, akkor a programozó kapta magát, s egy távbeszélő kézikészülék által fölvette a nexust a Zeke László nevű emberrel. Az igen megörült. Szó szót követett, s a toposzok – már úgy grafikailag – egyszerre csak elérajzolódtak a Zeke László kezibül, a programozó meg fogta, azt’ csinálta velük a varázsolást, hogy tudniillik a toposzokat sprite-okká változtatta.
Mikor a varázsolás is megvolt rendre, és az összes sprite-ok már ide-oda mozgolódtak a világító ablakban, meg minden memória allokációba került, a szájhős rájukolvasta a varázsigéket, s avval lett a kész.
Az a kész, melynek neve első Apple alkalmazás, fölméne aztán a magasságos Steve Jobshoz, ki ítéle élőket és holtakat, hogy egyenesen annak, valamint a kegyes Apple júzereknek a mérhetetlen jóindulatjába ajánlja magát.
Itt nincs vége – hisz igazából még csak most kezdődik -, fuss el véle.
Gratulációk az alkotóknak. :)