846. a pipereszappanyrul

Na azt, például, mikor használtad utoljára? Márhogy nem a pipereszappanra gondolok – vagy de, arra, csak nem materiálisan, hanem fonetikailag.

Ott nyalogattuk el a végét a kollégiumban – emlékszel? -, mikor még zuhanyozni jártunk, és röhögtünk a Varga Tündin, hogy az otthonról hozott provinciális álszemérme miatt képes volt inkább tornatrikóban beállni a forró víz alá, le nem vetkőzött volna az isten pénzéért se. Szemüvegben meg tornatrikóban fürdött, merev háttal, négy év alatt egyszer se láttuk a mellét.
Mégis neki volt először tusfürdője, hát perszehogy. Szerintem az első flakont nagyjából el is kérincséltük tőle. Inkább adott, előbb szabadult; szorongatva érezhette magát ott a lesimázott betonon, a párában megvakult szemüvegében a pucér csikólányok között.
Duschbad – ez volt ráírva, és úgy habzott, mint az állat. Jószagú tusfürdő volt, kék talán, selymes, kéjjel kentük magunkra. A Varga Tündi falnak fordította a tyúkmellét a tornatrikó dekoltázsában, inkább ne is lássa, mi meg sutyorogtunk a háta mögött, hogy hát honnan telik ennek tusfürdőre, az anyja picsáját.
Akkor kitaláltuk, hogy meg lehet azt csinálni is. Szappanból, fifikából. Csak sajtreszelőt kell keríteni hozzá.
A reszelőért a Rozianyunál kellett lobbizni a menzán, nem volt könnyű, kicsit gyanakodott a vasalós botrány óta. A vasalós botrány amúgy egy szimpla kis gittegylet volt; a szilencium alatt almakompótot főztünk, meg húst grilleztünk a kollégiumi közvasalón, csak mikor kiderült, akkor lett belőle a vasalós botrány. Szóval a Rozianyu gyanakodott, de csókos voltam nála, úgyhogy kis vonakodás, meg kis mentális hájjal kenegetés után adta mégis.
Egy fél szappant áldoztunk be, a Már Andi fél faszappanát, azt kevertük vízzel. Azért csak felet, ha mégse működne a duschbad, azért az Andinak legyen mivel fürödnie.

Nahát a reszelék az istennek se akart rendesen eloldódni. Lehet, az arányokkal volt gond, de nem akartuk túl hígra. Még maricskoltuk is pedig, hogy majd a kézmeleg. Meg rázogattuk sokáig felváltva a samponos flakonban. Aztán rámondtuk, hogy jól van, kell még neki pár nap. Hagytuk érni. Egy hét múlva is darabos volt, de valami fénye lett. Akkor eldöntöttük, hogy kész.

– Jó lesz az?
– Jó lesz.
Testületileg vonultunk a zuhanyzóba, az egész kettes szoba.
– Tesztüzem, na kenjed.
– Kenem.
– Na? Milyen?
Nyálkás volt, a pipereszappanon átütött valami kicsit karcos, kesernyésre pállott nyári lefolyószag.
– Jó, csak.
– Na!
– Valami hülye szaga van.
– Hát majd fujunk bele dezodort – mondta az Elvira így, rövid u-val, ezt hozta Sárbogárdról. – Aztán majd a Tünditől, ha kiürül, elkérjük az üres dusbádos flakont. De amúgy? Amúgy jó?
– Amúgy jó. Télleg. Mondjuk, ilyen izé… takonyszerű, vagy mi.
– Takonyszerű?
– Ja. Meg nem annyira habzik.
– Nabazmeg.
– Ja.
– Még jó, hogy nem reszeltük le az egészet.
– Ja, jó.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Csatlakozás a társalgáshoz

6 hozzászólás

  1. Téged tényleg össze kéne kicsit csukni a TSB-vel, az van. Már nem a Duschbad, hanem a maricskolás okán. Csak ő ezt úgy mondja, hogy a keze benne van a fűzforró kajszik között, mi meg VM-mel anyázunk, mint az állat, és akkor értetlenkedve mondja, hogy marizsgassátok már azt a kajszit, csesszétek meg, mert sose lesz belőle lekvár. ::))

  2. azért hogy változik a kor. ma meg a dusbad a sablonosfürdőlkellék. mindenki gyúrja a szappanyt mindennel össze. merthogy legyen neki retrósmenő, egyedi. virággal meg fahéjjdarabokkal. mondjuk kinek van már ideje várni annyit a tusalatt, hogy engedjen annyit a kockaszappan, hogy kenődve habozzon.

    kéne ebből egy recsegőshangú ugrókockás filmet. mondjuk lenék a tornatrikós Tündi. mert én látok benne perspektívát így patinatávolságból.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .