Tesókám, lapogatta a Kálmánt, figye’jé ide – mire a Kálmán érzelmileg egy hangyafasznyival hűdöttebb modorban hárított, hogy ő ugyan nem a tesókája, dehát ennyivel azért nem lehetett leszerelni. Tesókám, mondta megint – kicsit csücsörögve mondta, szűken, mint akinek tele a szája savanyú egressel, hogy még az orrnyerge mellett kétoldalt a pofadomborultja is megemelkedett belé, s hozzá a felsőajka ilyen geometrikus hullávonalat rajzolt, úgyhogy ettől aztán olyasformán hangzott, hogy: tészókám, dikhel, ha’ de kéllene vagy öccaaz meghivó a lagzira.
Namost a Kálmán a tesókám miatt ugyan elmorzsolt még egy néma anyádot a bajsza alatt, de azért fölvette rendesen az adatokat, hogy Jónás Margit meg Lakatos Dezső a Devla 2008. évének június 5. napján ittmegitt és a többi, és a többi. Akkor átbeszélték, hogy ja, merített papíron legyen, meg dombornyomott szöveg, arannyal, hadd ragyogjon belül a sok fuksz, mint a Salamon töke, meg legyen rajta selyemrózsa mindenképp, vélekedett Tesókám, a taftszalagon, ugye. Mondta a Kálmán, hogy hát azért át kéne nézni az adatokat mégegyszer; no nézzed tesókám, nézzed át, és akkor átnézték, a Kálmán diktálta a Jónást, a Lakatost, az ittmegittet, meg a júniust, meg az és a többit, Tesókám pedig bólingatott rá sorra, hogy okés, aztán hát meg lett rendelve az ötszáz meghívó.
Két hét múlva, mikor a már korábbról ismert bensőséges hangvételével jelentkezett a meghívókért, mondta neki a Kálmán, hogy hát azért csak ellenőrizni kellene mégegyszer, mielőtt Tesókám átveszi, és kifizeti, mert utólag már nincs reklamáció. Tesókám akkor azt mondta a Kálmánnak, hogy no csak ellenőrizzed tesókám, ellenőrizzed, és akkor ellenőrizték, a Kálmán diktálta a Jónást, a Lakatost, az ittmegittet, meg a júniust, meg az és a többit, Tesókám pedig bólingatott rá sorra, hogy okés, aztán hát át lett véve, ki lett fizetve az ötszáz meghívó.
Na, csakhogy másnap Tesókám már nyitáskor ott toporgott az ajtóban, nyöszörögte a Kálmánnak, hogy baj van tesókám. A Kálmán arra elmorzsolt egy néma anyádot a bajsza alatt, majd állát kicsit előrebökve, az ajkaira merevült nyájas mosollyal megkérdezte tőle, hogy dehát mi a baj, mikor mindent ellenőriztünk, a Jónást, a Lakatost, az ittmegittet, meg a júniust – na és akkor Tesókám a szavába vágott, hogy igen, igen ez a baj, a június. A június, kérdezte a Kálmán, hát nem júniusban lesz a lagzi, tesókám? Hát de, de, júniusban, motyogott zavartan Tesókám, csak hát itten rosszul van írva ugye, mer’ nem az első június, hanem a második.
[minden nekem adott történeteddel úgy gazdálkodom, ahogy]