Arról van szó, hogy ilyen-olyan helyrajzi számon vannak földjeim. Ki vannak szépen parcellázva, darabra, egy a huszonnégyhez arányban vagyok földtulajdonos tehát, bérbe adott, soha nem látott szántóim nemtelen és haszontalan birtokosa. Tudniillik, a bérlet fejében a téesz terménnyel fizet, a terményt aztán megbízott helyi erők igen szerény haszon ellenében értékesítik – agrárválság, ugye -, szóval a valóságban tisztára fikció az egész, egy financiális állatorvosi ló, a tévedések vígjátéka, vagy amit akartok.
ÚrSus szerint ellenben abban volna némi könnyed elegancia, amint csöndes, óbudai polgári lakásunk ablaka elé leparkol egy Kamaz, és a sofőr bekiált, hogy kezi’csókolom, meghoztuk a kukoricát, hova boríjjuk?