Művész (ájsz art) autentikusan értelmezett Star Wars-i toposzokkal. A történet mégis inkább hajaz modern Pygmalion-mítoszra, melyben a legalábbis David Copperfield mozgáskultúrájú főhős – azonos a címszereplővel, ugye – szerelemre gyullad tulajdon alkotása iránt.
Hát, amint megérinti, érzi, hogy
lágyul az elefántcsont, merevsége felenged, akár a viasz, ha a nap éri, s ami a
legjobban bizonyította, hogy a szobor megelevenedett: ereiben vér lüktetett. /literatura.hu/
Lovat sakkban tartani. Csak úgy fröccsen a hidegvér (sic!), ahogy egymásnak feszülnek. Gigászi. Ahol a ló szügyén a láncfűrész eret vág, matt a jég.
Amikor a szobrász befejezi, az szép és ihletett pillanat. Akkor különösen Copperdfield-szerű. Kis, rogyasztott terpeszben megáll a mű fölött, két kezét teátrálisan a szeme elé kapja, ezzel is jelezve mintegy, hogy nem bírná el a látás gyönyörűségét, azután karját hirtelen ceremóniával tárja szét, grandiózus gesztussal mutatja, hogy íme, a teremtés csodája. A mű. A művész. És tényleg. És akkor lehet tapsolni – ezt meg is mutatja, a feje fölött csapkodja össze a tenyerét.
Azért a jég azúr.