✍ 399. a tizenegy percről

Az agyamra ment. Le akartam tenni. Letépni magamról. Még mondtam is neked, az utóbbi időben, baszki, nincs könyvélményem. Hiányzik a sodrás. Hogy csak a szétforgácsolt koncentráció maradt, poszt erejű figyelem. Összelegózni részből az egészet. Az agyamra megy. Vagyok így néha. Vagy így néha.

kutya, gumiVan ez a kutyajátszótér, az Erős Helyen. Az Erős Helyet is elmondom majd, de azt máskor. Most szólok, hogy ez csak mellékszál, pedig ébren akarom tartani a figyelmedet magamon. A kutyajátszótérrel. Ahol van az a láncra függesztett nagy traktorgumi, eukonform, baszki, eukonform kutyafuttató akadályokkal, meg minden.
Most akkor behozom a képbe a kutyát, behozom, megtöltöm neked élettel a képet.
Mesélek neked arról, hogy úszott be ez az egész. Avval, ahogy a kutya le akarta tépni azt a baszomnagy  gumit, olyan szeretkezős mozdulatokkal le akarta szaggatni a láncról. Annyit látsz csak, hogy föl-le-föl-le a kutya, belengeti tempózva, ringatja a kutya, ritmusban tartja a gumit a láncon, mondom, akárha szeretkeznének, valami olyasféle aktusa a kutyának, mondom, akt-tusa, föl-le-föl-le, édes november csillan komposztálódó levélszagban.
És akkor egyszercsak megérzi, hogy ez, baszki, ez bizony nem megy. Laszaggatni a gumit a láncról, ez meghaladja az erejét, ez bizony túlmegy a határán a fene nagy akarásának.
Na és akkor kezd el vinnyogni, vonyítani bele a gumi hasas üregébe, fájdalmas, reménytelen, tehetetlen farkasüvöltéssel töri kerékbe azt a kurvanagy akarását. Bele. És akkor körbefut a süvöltés a gumiban, szél szalad ide-oda, körbefut, magába mar, körbefut. Holdtöltés, sápadt_felhős, rideg_éjszakás süvöltés, meg kell a vérnek hűlnie langymeleg edényeiben.

Amikor azt mondom, letépni magamról, erre gondolok, azért írtam le kutyát-gumit, hogy pontosan értsd. Hogy így élem meg a Coelhot. Mintha kiomolna egyszerre minden tudás onnan a hara helyéről, ha ugyan a Nőben van helye a harának. Ha ugyan van tudás. Akárha a saját szervízkönyvemet tolnák a képembe – nesze, baszod, így működsz, nézzed. Ordítani kell, ettől mi mást tehetnék? Olyan vagyok, akár egy nyers seb. Akár a csupasz idegvégződések a felhasított rostok közt.
Hova ordítsak?

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük