Ül a padon, a zöldben, a füle be van dugva, tele van, zeneileg van tele neki.
Combján a farmer feszes. Hol az egy, veri a ritmust rajta tenyérrel, a hüvelykujja alatti dombbal, csattan a combon a domb, üti az egynyolcadot komplementerben – zöld lombban a haja vöröslik. Muzsikusnak dalból van a. Megtelik ott bent a kis csöbre, akkor kifröccsent egy kis dallamot, uuuampappééééééram, egy sort csak, úgy kiszakad belőle. Csak annyi.
Tündeszerűen van ott, lehet, hogy énCsongor, csak odaálmodom.