✍ 178. Texas hold ’em

Ismerte ezt is. Hogy hazatér. Lloaf kíváncsi kivagyisággal tapogatott valami fura idő- és térérzékelési zavart benne, magában. Starbucks a kávé, a szendvics McDonald’s, s a sör mono, kettő pont nullás józanul; mindig az alkony különös szenzibilitása, szomorú beszivárgása letekert kocsiablakon. Széllel bevágó gyökértelen nosztalgia, zöld, zöld, szinte atlaszrajzolatú gerincek [szalonskicc], indigókék bányatavak mélyén szendergő kavicsok.

– Két éve még nem is tudtál vezetni, most meg felsóhajtasz, ha meghallasz egy brummogó kipufogót – nem rajzolt kérdőjelet. Kíváncsiság nem volt benne.
– Most sem tudok. – Lloaf vállat vont. – Ez szerelem.

Sört ittak. Rendeset. Hideg búzasört, citrommal.
A jegyzetfüzetnek örült. Egy sherpa hozta egyenesen Nepálból. Még karácsonyra. Lloaf örült a füzetnek. Nüansznyi kitérő, míg ideért.

– Megint új suliba járok. Mindig oda járok, ahol a legolcsóbb. Az iskola kint van a picsába, a pusztán – úgy képzeld el, mintha odabasznának a Hortobágy közepére egy egyetemet -, és jönnek a csávók suliba, húzzák maguk után a lovat. Nagy cowboy kalap, bőrcucc meg lószarszag, érted, óra után mennek rodeózni.

Merített papíron a történet szétfut, akár a tinta. Atmoszférák zenéje.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .