✍ 197. [építkezik, zero spiel]

Ott keresd, hogy miért nem bírod átengedni magamon az életundort.
[ahelyett, hogy értékelném a bizalmát]

Te ennél sokkal jobb színésznő vagy. Technikából se. Felcsúszik. Szarul. Vagy le. Szorul. A hurok – hát ez lesz, ebbe belehúztuk egymást, magunkat – szorul, bocs.
[kikérhetné magának, tedd le a példányt és takarodj. kikérhetné például. legalább kikérhetné. hogy baszom el a ziccerszerepet sorról sorra neki. vagy kinek.

te most persze azt hiszed, basztat. részvéttel megsimogatod a lapos karomat, úgy értem, amiben van a lap, úgy eltartva. hát csak ne sajnálj engem fiam, mert hozzádvágok valamit, vagy fellapozlak, a csattanó az orcádon, ne sajnálj. a részvéted, arról van szó, az az lenne, hogy megérted, hogy nekem nem felel meg, aki vagyok a liliom tartásából, és a julika érzékenységéből összegyúrva, én]

Ajánlottam technikákat. Hátha az odasegít. Azért. Nem csinálod. Kikérhetném magamnak. De nem kérem ki, mert ismerlek.
[technikákat ajánl, karban tart, érted, pedig hisztérikus vén medve amúgy, köztudottan kedélytelen idegrendszergazda, a szakmai ridegtartó. na ennyit a részvétedről, köszi. ez bizalmi kérdés.

görcs van. meg szorulás tényleg. öreg, hogy túl öreg nekem, lehet az a baj]

A hang olyan, hogyha már beállt, harminctól nyolcvanig bárkivel kompatibilis, amíg meg nem törsz.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük