Konflissal csajozni. Szürkületkor virágillatban trappolni a Bécsi úton, ülni bakon ostorral, keménykalapban, Nővel. Nő fején kendő, Audrey Hepburn stílusban, szvetterét kicsit fázósan, persze éppenhogy, csak tessék-lássék; a kabrió öltöztet, de még kicsit hűvös. Garázsmenet, ó, bébi, még egy kör elmegyen – őket a szerelem egy piros labdával, ott a bakon, talpig kabrióban, piros labdával, fülig. Vajon hova fut a kocsi, vajon hova a fogat (fogért?), héjanász a zavaron, merthogy rendhagyó azért: Szindbád óta nem látott talán ilyen szentimentálisat Óbuda – egy darabka boldog békeidő, valami régi, valami új, valami kék, valami jujj, nagyon lírai, csak nekem nem perdül a rokka, pedig úgy benne élnék minden félrecsúszott nyakkendődben…
✍ 119. valaki kell
Szerző: cippo
"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain További bejegyzések megtekintése