✍ 97. perfekt jelenek

2008. március 28. 22:05 - cippo
félség

Mikor befejezek valamit, valósággal ki vagyok fosztva. (Kornis)

Van a fájdalomnak egy olyan pillanata, amikor kontroll nélkül csúszik át hiányba. Az egyik percben még szabadulnál tőle, aztán egyszerre azon kapod magad, hogy kutatod, hova lett, mikor kezdted el szeretni a fájdalmadat, mikor engedted annyira közel magadhoz, hogy az kényszerűen és tényszerűen megszeretett. Egyszerre azon kapod magad, hogy elszalasztottad jellemfejlődésednek egy nagyszerű momentumát – azt, amikor a fájdalmat elfogadtad.

Amikor a tantusz leesik, valahogy mindig mögém esik le. Alapvetően mindig prefectben meg perfect continuousban esik le a tantusz. És akkor most csak a fájdalomról beszéltem.

Itt aláírhatsz. Úgy értem, a szöveg alá. Nem moderállak, bízom benned, hát úgy. Az email címed kell, nem én találtam ki, de másnak nem mutatom meg.