✍ 97. perfekt jelenek

Mikor befejezek valamit, valósággal ki vagyok fosztva. (Kornis)

Van a fájdalomnak egy olyan pillanata, amikor kontroll nélkül csúszik át hiányba. Az egyik percben még szabadulnál tőle, aztán egyszerre azon kapod magad, hogy kutatod, hova lett, mikor kezdted el szeretni a fájdalmadat, mikor engedted annyira közel magadhoz, hogy az kényszerűen és tényszerűen megszeretett. Egyszerre azon kapod magad, hogy elszalasztottad jellemfejlődésednek egy nagyszerű momentumát – azt, amikor a fájdalmat elfogadtad.

Amikor a tantusz leesik, valahogy mindig mögém esik le. Alapvetően mindig prefectben meg perfect continuousban esik le a tantusz. És akkor most csak a fájdalomról beszéltem.

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .