✍ 29. posztamens – Fodrász Szövetkezet

posztamens – archaikus emlékeinkből – Fodrász Szövetkezet

A gyufa verejtékezve, ijedten sercent a körmére az Önnek 1 új üzenete érkezett pittyenésre, s Lloaf hirtelen megint az Időzökkentőbe került. Fürge Ujjak széles csípejű, hegyes begyű modelljei nyargaltak a homloklebeny mögött, kicsike barackszín csillagok csúcsán kampós horgolótűk sebes cikkanása ütött rést a szaruhártyán.
Ó, boldog idők, mikor kimenőjüket töltő háziasszonyok dolgos keze, melybe otthonosan ivódott a fokhagymaszag, önfeledt nárcizmussal túrt bele a frissen dauerolt, fényes frizurába a búrák melegen surrogó kánonja felett, sóhajtott Lloaf, s a gyufára nézett.
Ó, boldog idők, mikor paradicsomkontyos csikólányok kormos gyufavéggel satírozták szemhéjukat, vagy golyóstollal csíkot festettek olcsó harisnyájukra, hogy az a csík végigvezesse a kalandor férfitekinteteket a vádli finom domborulatán, míg pajzánul el nem tűnik a szoknya árnyékában…

Hát jó, gondolta Lloaf, s előkotorta mobilját, megnézte az sms-t, azután az Üzenetek menüpontban kikereste a Sablonokat, a sablonok közül kijelölte a kilencest, mely így szólt: Én is szeretlek, majd kiválasztotta a Küldés opciót.

Fodrász Szövetkezet

A képet fez13-tól kértem, kaptam – respekt, FeZ!

Szerző: cippo

"Nyilván ön is észrevette, hogy minél kevesebbet tudok valamiről, annál nagyobb az önbizalmam, és annál jobban meg tudom világítani a dolgot." Mark Twain

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .