Forgatás közben – St. Angelo közkórház – jutott eszembe, hogy a filmekben mindig a szerelmeseknek drukkol az ember, és akit megcsalnak, elhagynak, az általában meg is érdemli (forró vizet a kopaszra, ugye).
Szóval Forza Amor, ha megnyerte, hadd vigye, csak valahogy az életben savanyú mindig a szőlő, ott kifinomultabb körökben is legalább intellektuális fuvalmakban körbeírják a kurva anyját annak a görénynek, aki a szívére mert hallgatni, és mert nagyot álmodni.
Akkor most játsszuk azt, hogy filmekben gondolkodunk, jó-e?
Amúgy a Csicso szerint 1,3 billió ember nem tévedhet, a rizs fasza, ez factum, pláne ha pulyka nuggets is van hozzá, s ha még Foltányi Mariska-féle céklával is súlyosbítjuk, az eredmény mindig relaxált kishalál.
Valamelyik előző életemben nyilván kínai lehettem, egy – mert állítólag a rizsem utánozhatatlanul finom, kettő – mert szívesen markolom az ujjbegyemre, és falom mohón a kezemből.